Örök szerelem vagy csak zavarodott ember?

Üdv mindenkinek!

Jó pár éve oda vagyok egy lányért. Minden középiskola első évében kezdődött. Egy baráti társaság álltal ismertem meg az illetőt...egy februári estén. Már akkor kijelentettem, hogy muszáj "megszereznem" ezt a lányt.(Persze akkor még nem gondolhattam mi is lesz belőle)Teltek a napok/hetek próbáltam megismerni, de mint minden kamasz bennem volt a gyomorgörcs végül a társaság álltal egyre közelebb tudtam hozzá kerülni és megismerni. Ez addig ment amíg már tisztán éreztem én meg kedveltem ezt a lányt. 15 évesen próbálkoztam is rendesen oda tettem magam, viszont valahogy sosem gondoltam magam jónak a szemében. Volt valami, de nem sejtelmem sem volt mi is lehet. Már egy év eltel. Rendületlenül tartottam magam már szerelmesnek tituláltam magam. Neki viszont a legjobb barátnője. Hát sosem gondoltam arra, hogy ilyen velem megtörténhet, de megtörtént. Kiderül a legjobb barátnője már nagyon régen oda van érte és próbált tőle elszakítani, de nem tágítottam még a fenyegetéseket sem vettem fel. Sokszor beszélt az ő nevében ami megkavart. Immár 16 évesen minden nap csak a miértjét kerestem. Miért nem kellek neki? Miért nem lehetek vele? Miért nem lehetünk együtt?...és a többi. 3 év után végre történt valami. Megkeresett a "szerelmem" hogy ne haragudjak azért aminek ki voltam téve és sajnálja hiányzom neki és szeretne velem lenni. Ebben a pillanatban olyan érzés fogott el ami még soha életemben. Mintha egy pillanatra kihagyott volna a szívem. Nagyon örültem, viszont tudtam, hogy ott van a legjobb barátnője akitől sajnos nem lehet szabadulni nem ecsetelem. Egyszerűen nem lehet. Ekkora már a 17-et lépkedtem. Találkozgattunk persze titokban, hogy senki se tudjon rólunk és a kibontakozóban lévő kapcsolatunkról. Egy darabig működött, de nagyon ritkán tudtunk találkozni hetente, havonta párszor. Míg végül megelégeltem és 3 hónap után egy nyári estén a haverokkal buliban felszedtem egy egy éjszakás csajt, akivel tuladjonképpen nem volt semmi extra csak smároltunk. Ezt ő megtudta megsértődött. Teljesen jogosan. Én is meg mondtam neki, hogy ha igazán velem akar lenni akkor valahogy oldja meg a dolgát a bartánőjével segítek mindenben,de ez nem sikerült. Megmondtam a magamét ez így nem jó nem lehet változtatni feladtam. Nagyon rossz volt. Mára már 18-évesen nagyon röstellem amit tettem és nemtudom mit kellene tennem. Hagyjam az egészet? De hisz szeretem. Akkor? A barátaim mind idiótának tartanak, hogy ennél jobbat érdemlek, de az ő párkapcsolatuk sem különb. Már ha van. Igazából csak próbálok valamiféle tanácsot kérni, hogy mit is kellene cselekednem vagy valami..akármi..:) 18/f