Ha megtalálod azt az embert, aki lelked másik fele, és valami miatt nem jöhettek össze, milyen kárt okoz mentálisan, lelkileg?

Ha nem jöhettek össze akkor honnan tudod, hogy ő a másik feled?

Egyébként meg nő-férfi sosem egyezik 100%-ban tehát nincs ilyen aki tökéletesen passzol a másikhoz... 40/F

Aki ilyesmit gondol, az el van tévedve, és romantikus illúziókat kerget, nem érti és/vagy nem ismeri, hogy hogy működnek a párkapcsolatok.

Tökéletes társ nem attól lesz valaki, hogy összeilletek. Az, hogy összeilletek, csak egy csepp a tengerben, szükséges, de távolról sem elégséges. Akkor lesz valaki tökéletes társ, ha együtt képesek vagytok boldog, tartalmas és tartós kapcsolatot fenntartani. Nem csak kialakítani, hanem fenntartani is. Elköteleződés, befektetett munka nélkül nincs értéke a kapcsolatnak, nem lehet tökéletes társról beszélni.

Szóval akármikor azt hiszed, hogy az adott ember a "lelked másik fele", akkor egészen biztos lehetsz benne, hogy tévedsz, és csak idealizálod őt. Összeilleni csak a kezdet, összejönni pofonegyszerű. Együtt maradni, együtt kiteljesedni a valódi érték, és hosszú folyamat, egy folyamatos, kölcsönös törekvés az, ami tökéletes társakká tehet valakit.

Ha a barátom, a kedvesem, a lelki társam meghalna, életem végéig nem néznék rá férfira.

Ha nem jöhetek vele össze, egy dolog, mert a hibáit sem tudom meg - pedig vannak -, így lényegében egy ideálba "vagyok szerelmes", ami nem jó.

Sokkal rosszabb, ha együtt élek a lelki társammal, azzal, aki a viágot jelenti nekem és kidob vagy elhuny.

Egyik ismerős négy éve ment szét a párjával, és azóta nem találja a helyét. Egyszerűen mindenkiben őt keresi, szomorú, a munkába temetkezik, vagy a haverjaival kocsmázik, és a gödör alján van azóta is.

Még mindig ugyanúgy szereti a csajt, mint akkor és ez teljesen felőrli őt.