Olyan emberek akik szeretik egymást miért szakítanak ha utána pedig szenvednek egymás nélkül?

Mert betegek.

Szenvednek - de csak egy darabig, mert az idő mindent elrendez. Aztán némileg racionálisabban nézve a dolgokat, rájönnek, hogy jó döntést hoztak: mert a mérleg nyelve végül afelé billen, hogy a kapcsolatban több volt a rossz, mint a jó, ezért inkább nem mérgezik magukat egymást azzal, hogy együtt maradnak.

Talán azért mert nem ismerik a kompromisszum és a feltétel nélküli szeretet fogalmát. Elsőre ez a kettő jutott eszembe.

Van, amikor szereted a másikat, és szenvedsz szakítás után, de meg kell hoznod a döntést, hogy hosszútávon jobb legyen neked. Nem passzoltok össze, a másik az anyját jobban szereti, nem azonos a véleményetek pl. arról, hogy akartok-e gyereket, agresszióra hajlamos a párod, nem ugyanott akartok élni stb.

Én azért szakítottam, mert tönkretett a kapcsolat, az állandó féltékenykedése, hisztije, a kezeletlen komplexusai, az, hogy semmit nem volt hajlandó ezzel kezdeni, neki ez volt az alap. Szerelmes voltam (nyilván az elején ő se volt ilyen, fokozatosan jött elő, én meg fiatal voltam és tapasztalatlan), de ez nálam semmire se kifogás, arra pláne nem, hogy évekig szenvedjek. Igen, szar volt egy jó darabig, igen, átmenetileg itt is szenvedtem, viszont sokkal rövidebb ideig, mint ha vele maradok. Hosszútávon a lehető legjobb döntés (és értelmes ember ezt nézi, nem az érzelmeit), egy másodpercig se bántam meg.

Mert az élet közbeszól. Olyan akadályt gördített elénk, amit nem tudunk megoldani. Hiába a szerelem, hiába szenvedsz, el kell engedned.

Nem szeretik egymást igazán akkor.Az én véleményem szerint.

Sokáig én is abban a hitben éltem, hogy csak szerelem/szeretet elég egy jól működő párkapcsolathoz. Mekkorát tévedtem! Hiába szerettük egymást, ha alapvető dolgokban teljesen más véleményen voltunk és abszolút máshogy képzeltük el a jövőnket. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy egymás szöges ellentétei voltunk. Évekig voltunk így együtt és éreztük, hogy már komolyodnia kellene a dolognak, de minketten beláttuk, hogy így ebből házasság nem lehet és jobb lesz, ha még addig szakítunk, míg semmi komoly nem köt minket össze. Nem mondom, hogy nem szenvedtünk sokáig utána, mert igazán szerelmesek voltunk, de mindkettőnknek jobb (lesz) hosszú távon külön.