A szerelem kémiailag 7 évig tart?

Ez honnan jött? :D

De amúgy kapcsolatonként változik, hogy mennyi ideig tart a nagy szerelem, van hogy csak pár hét, vagy hónap, de lehet akár több év is.

Nem, csak 2.

[link]

2-max 3 év a hivatalos a kedvs kutatások alapján.

Csak nem értem, mert aztán itt meg vannak olyanok, akiknél messze több év után is tart, sőt, van akinél az évek alatt csak erősebben:

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ke..

Butaság.

Eleve mi az, hogy kémiailag? Eloxidáljátok egymást? Igen, tudom, hogy divat "kémia" néven hivatkozni arra, ami nettó biológia és pszichológia (esetleg kis biokémia, de az már csak a felszín alatt), de ha már tudományosan közelítjük meg a kérdést, akkor a kémiának ehhez semmi köze. Ahogy #9 is írta, az az érvelés, amit lépten-nyomon hallani, hogy ennyi idő, mire minden sejted kicserélődik, csak egy hangzatos kamu. Csak ugye jól hangzik, látszólag sok mindent megmagyarázna, az emberek meg lusták utánajárni, főleg amiben már biológia van, így ha igaz, ha nem, terjesztik.

A #2 által belinkelt cikk is ferdít. A feniletilamin-termelés a szervezetben bár összefügghet az aktuális érzelmi állapottal, de egyrészt az óriási marhaság, hogy két év alatt a szervezet felhagy ennek termelésével (folyamatosan termelődik), másrészt a szerelem, mint állapot NEM okoz tartósan és állandóan fokozott feniletilamin-termelést. Amely vegyület egyébként percek alatt lebomlik, tehát ha a szerelem érzését ezzel a hormonális háttérrel magyaráznánk, akkor gyakorlatilag naponta hússzor múlna el a szerelem, és alakulna is ki ugyanennyiszer.

Az örömérzet valóban összefüggésben van eme anyag termelésével, de itt megint sokan fordítva értelmezik az ok-okozati viszonyt. Nem azért örül valaminek az ember, mert épp akkor magas bizonyos hormonjainak a szintje, hanem azért termeli a szervezet - bizonyos pszichés vagy érzékszervi ingerek hatására -, hogy az amúgy boldogságot kiváltó pillanatnyi ingert valóban pozitívan élje meg. Tehát nem azért szerelmes az ember, mert sok a "boldogsághormon" a szervezetében, hanem azért termelődik (bizonyos pillanatokban) sok boldogsághormon, mert szerelmes.

De hogy mennyire gyenge lábakon állnak ezek az elméletek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egymásnak ellentmondó elméletek is vígan léteznek. Először volt az a dili, hogy 7 év. Elő is álltak jól hangzó magyarázatokkal, vígan elhitték, bizonygatták; majd jött a következő, ami már 2 évet mond, szintén jól hangzó, ámbár hasonlóképpen megfoghatatlan magyarázatokkal. És most meg ezt kezdik egyre többen elhinni.

De a cáfolathoz nem kell messzire menni. Szerintem a legtöbb itteni olvasó volt már szerelmes. Most akkor becsületesen számolja össze mindenki, hogy ebből hány olyan volt, ami 2 évig, hány, ami 7 évig tartott, és mennyi olyan, ami ezeknél kevesebb, több, vagy a kettő közötti időtartamig.

Annak tényleg van pszichológiai alapja, hogy az érzelmek jellege idővel változik. Van rendszerint egy kezdeti fázis, amire csak egy bizonyos rózsaszín ködként szoktak hivatkozni, egyfajta kezdeti felfokozott, (túl) intenzív időszak, aminek valószínűleg pont az az evolúciós funkciója, hogy együtt tartsa az éppen kialakult párt, és ne hagyják ott egymást az első adandó "nem teljesen tökéletes" pillanatban. De ez se nem 2, se nem 7 évig nem tart, és egyáltalán nem is jelenti a szerelem végét. Ha "inkompatibilis" egymással a két ember, akkor ilyenkor valóban szakítás szokott bekövetkezni, de jobb esetben gond nélkül folytatódik a szerelem, csak kicsit meglátjuk egymásban a húsvér, hibákkal teli embert... amit aztán ugyanúgy szeretünk tovább.

Az sem törvényszerű, hogy a szerelem idővel megszokássá, meg amolyan baráti szeretetté alakuljon.