Hogy lépjek túl egy reménytelen "szerelmen"?

Minden nap látom, nem kerülhetem el még 1 évig, és biztosan tudom, hogy nincs semmi esélyem. Ezért el is határoztam, hogy nem fogok foglalkozni vele, nem figyelek rá, tevékenykedek a saját kis dolgaimmal, de ez csak egy bizonyos ideig hat. Direkt próbálom kerülni, hogy ne is lássam, beszélőviszonyba nem vagyunk, mindent megteszek csak hogy elkerüljük egymást, de ott vannak azok a ritka pillanatok, amikor elmegy mellettem és nem tudok máshova nézni, vagy mikor belenéz a szemembe. Nem tudom magamra kényszeríteni, hogy ne legyen rám ez hatással. Nem akarok érezni semmit. Mit tegyek, hogy kiöljem magamból az érzést?

Tudom szánalmas, hogy ilyen gyenge vagyok. Nem szokásom, viszont egy olyan embert ismertem meg a személyében, aki nagyon hasonlít hozzám a belső dolgokban, emiatt nehéz annyira nekem. Soha senki nem volt rám ekkora hatással, de tudom, hogy kettőnk között nem fog működni soha. Idegesít, mikor elgyengülök tőle. Utálom az érzéseket. :/ Valaki tudna valami jó, használható tanácsot adni?