A férfi legjobb barátom mikor jön rá hogy velem kéne lennie?

Irigy, irigy, irigy vagyok! Egy fiú barátom, akivel régebben baromira közel álltunk - ma már inkább csak jól tudunk beszélgetni - iszonyat jó pasi. És ezt nem(csak) a külsejére mondom. A tulajdonságai teszik azzá (persze a helyességével meg jó testével egyetemben). Mindig is tetszett, de nem kellettem neki mint barátnő-barátnő, csak ilyen lány barát-barátnőként. Van is állandó barátnője de leszarom, egyáltalán jó kifejezés ez, hogy "állandó barátnő"? Baromi szar kifejezés szerintem. :D Mondjuk inkább "komoly kapcsolat"-nak. Szóval van neki "komoly barátnője", az én szótáramban az az ami legalább egy 1,5 éves kapcsolat (a legtöbben 1 évig se húzzák de verik a mellüket). Szoval ez a csaja rohadtul nen szimpatizál velem, bár illemből azért megjátssza magát, ha kell. De értelemszerűen én se bírom, szóval nem zavar. De kezd közém meg a barátom közé állni.

Egyszer ugyanis volt egy program, ahová elhívtam őket, de a meghívást sajnos a barátnőnek mondtam, hogy majd ő közvetíti, mivel akkor hirtelen csak ő volt kéznél, és nem akartam várni a hírrel. Nen mutatkoztak, és azonnal tudtam hogy beigazolódott a sejtésem, hogy nen adta át a meghívást, az üzenetet. Mikor legközelebb találkoztam a barátommal, kérdeztem, meghívott egyáltalán a csajod? Hazudott: igen. Tudtam hogy hazudik, ő is tudta hogy hazudik, sőt azt is tudta, hogy tudom hogy hazudik. De nem volt jelentősége. Csak egyvalami számított, hogy ezzel kijelölte a fontossági sorrendet. A barátnője az első, akinek jó híre érdekében még hazudni is hajlandó volt nekem, az ezeréves barátjának. Fájt. De nem mondtam semmit inkább, mert tuti neki is fájt. Nem hiszem el hogy képeken ráébredni, én vagyok a neki való nő.