Én lennék a világ legostobább férfija?

Első körben biztosan ezt mondanám külső szemlélőként magamra de nem tudok mit csinálni azt érzem amit érzek és nem tudok másképp cselekedni.

A sztori roviden annyi, hogy en ki tudja hanyadikkent szerelmes lettem egy lányban, egy hihetetlenul szep csajba akiben kulsore egyszeruen nincs hiba, tenyleg tokeletes. Sosem lattam meg ilyet. Viselkedesre normalis aranyos intelligens lanynak tunt. Sokaig csak a kozelebe akartam ferkozni, aztan kaptam az alkalmon es azthittem egesz jo vagyok igazabol el sem akartam hinni. Maig nemtudom, hogy csak kedves volt-e vagy esetleg tenyleg tetszhettem neki de mar mindegy. Megismertem a barati koret is meg ugy atfedesben volt az enyemmel. Szoval egy csomoan mondtak, hogy mit akarok? Ettol a csajtol? Semmi eselyem.

De engem ezek sosem zavartak, en tenyleg akartam ot. Nem ereztem magam kevesebbnek mint barki mas, persze tudom milyen pasik tetszettek neki.

Aztan amikor mar elkezdtem kozeledni egyertelmubben akkor mar nem tudtam mit gondolni egyszer ilyen volt egyszer olyan. Ha beszelgettunk neten vagy neha negyszemkozt teljesen mas volt, masok elott pedig le se sz£rt, hulyet csinalt belolem. Probaltam programokat osszehozni vele, persze irta hogy oke szivesen aztan mikor a 10-ediket mondta le hirtelen valamilyen okkal rakerdeztem, hogy mi a baj velem? Ha nem akar talalkozni csak mondja meg, ezzel kevesbe sertene meg. De persze ekkor mar nagyon szerelmes voltam szoval teljesen kivoltam kepzelhetitek milyen erzes volt ezt leirni. Sosem nyomultam, nem vagyok az a fajta, o pedig mindenfele jelet adott, hogy tetszem neki.

Kozben mas sracokkal randizott, de nem szolt rola, mashonnan tudtam meg, de en azert vartam ra. Aztan egyszer sikerult egy talalkat osszehozni vele nagy nehezen a hazuk melletti kis parkba, igazabol total kudarc de megis olyan boldog voltam hogy beszel hozzam, velem van, lathatom. Akkor sem mondta meg a tutit sot kabe atvert, mert olyan mezesmazos kedves es intim volt. Persze total a fellegekbe jartam ahogy setalltunk olyan jol ereztem magam es talan o is, nevettunk meg beszelgettunk es "ugy" nezett ram. Bevallottam neki, hogy mit erzek... Hogy mennyire szerelmes vagyok bele, O milyen kulonleges es milyen sokat jelent. Alig birtam elmondani annyira ideges voltam. Aztan vegul csak beszeltem beszeltem, rola es rolunk, hogy mit szeretnek en, es ha o nem akkor azt mondja meg mert nekem mar nem megy ez tovabb. Utolag belegondolva csak haritott, szerintem gyava volt a szemembe mondani. Kertem, hogy ha nem kellek legalabb ne torje ossze a szivem, mert most konnyen megtehetne. Egy tokeletes pillanatban meg akartam csokolni de a szamra tette az ujjat, hogy "ne rontsd el". A hazuknal kaptam egy puszit "eletem legszebb pillanata volt".

Aztan megvaltoztak a dolgok amikor ugy dontott semmibe veszi a keresem es veletlenul meglattam egy srac profiljan hogy a lannyal van, este kis szivecskes emojikkal, aztan masnap este meg egy ilyen kep hogy puszit ad neki, egyertelmu volt. Persze aztan szemelyesen is megkaptam a pletykakat, hogy kivel smarolt es hol es mennyit. Akkor vegem volt igazabol, nyilvan osszetort a szivem teljesen, total kiakadtam. Tudjatok mikor te mar azt kepzeled el hogy o az igazi es a feleseged lesz stb. O egyszer ramirt par napra ra hogy "miujsag? :)" de nem irtam vissza es o sem irt tobbet. Beletelt par hetbe es olyan massziv ellenszenvet sikerult felallitanom a csalodasombol, hogy az hihetetlen. Aztan ebbol kozony lett. Most fordult a kocka. Majdnem szo szerint de fut utanam. Folyamatosan keres, irogat, talalkozni akar, ha osszefutunk nem szall le rolam, vagy szomoruan nez vagy beszelgetni akar velem vagy tancolni vagy ide oda menni. Mostanaban mar mast is mondott nekem... Mivel ugy osszetorte a szivem mint meg senki ra sem hederitek, eleinte bunkon de mar inkabb csak szanakozva haritok. Mintha immunis lennek a kulsejere, a vonzerejere egyszeruen annyira rosszat tett velem, hogy keptelen vagyok ra nokent tekinteni.

O azota mar bevallotta, hogy mennyire banja ami tortent (elete legnagyobb hibaja) barmit megtenne, hogy kapjon egy eselyt, sosem ismert meg olyat mint en, en ilyen olyan kulonleges vagyok, akkor meg mas tetszett neki, neki amugy is ido kell a szerelemhez, meg kell, hogy bocsassak a mi(!!!) erdekunkben (ilyennekkel manipulal) stb stb. Ja meg hogy kerdezzek meg barkit o meg eddig sosem konyorgott s legjobb f£sziknak sem, sot senkinek eddig.

En viszont nemet mondtam neki. Mert lehet hogy o jobb nalam, szebb, tobb en meg csak egy senki "kis helyes/nem rossz" pasi vagyok de akarhogy is probalkozik ez a kulonleges/csodaszep/1000 kozott sincs parja lany, nem kaphat meg, es szerintem ez az amit nem tud elviseni es megorjiti. Nekem van buszkesegem es nem fogom megegyszer atellni ahogy hulyet csinal belolem foleg nem akarom megint AZT erezni amikor mas fiukkal lattam. Leirhatatlan. Hulye vagyok de annyi fajdalmat okozott, hogy ugy erzem nem erdemel meg. Kolcsonkenyer visszajar.

Pedig vivodok minden nap, hogy neki csak ido kellett, hogy mi megis egymasnak vagyunk teremtve, en koveten el a legnagyobb hibamat stb. Nemtudom neha mit tegyek. De felek, ha megint odaadnam a szivem ujra osszetorne de akkor mar azt nem hevernem ki egy hamar. Jol teszem? Vagy nagyon hulye vagyok? Legalabb egy probat megerne? De ugy haragszom ra. Nem hiszem, hogy meg tudok bocsajtani. Bocs ha hosszu volt de ki kellett irnom magambol.