Ismeritek az érzést, mikor beleszerettek valakibe, odáig lesztek érte, de csak távolról csodálhatjátok?

Mert megvan a maga kis világa, amibe te nem tartozol bele. De úgy is mondhatnám, neked van túl kis világod, ami nem ér el hozzá. Látod őt ahogy eszik, dolgozik, telefonál, jár-kel, éli az életét, alszik, stb., és minden tevékenysége közben csorog a nyálad rá, mert bele szerettél, mert imádod, mert odáig vagy érte.

És azt az érzést ismeritek, mikor egyik nap egy vonzó idegen vár az ajtóban, méghozzá arra az emberre, akiért odáig vagy, és megcsókolják egymást, aztán összekulcsolt ujjakkal elsétálnak, te meg ott maradsz az ajtóban lesokkolódva?