Mit kezdjek magammal? 21/N

Nagyon szerelmes lettem, annyira, mint még sosem voltam.

Elolvadok egyszerűen tőle. Bármit is tesz, mond, csinál, bárhogy is látom, az tetszik.

Ugyanakkor meg is semmisülök mellette, úgy is mondhatnám, szétesek. Elgyengülök, elbátortalanodok, kipirulok, felpereg a pulzusom, elmegy a hangom, és bármit bárhogy művelek, azt übecikinek érzem.

Mi ez, ha nem szerelem? :'D Tönkremegyek tőle, ugyanakkor egyben is tart, ahogy kezdtem.

A durva az, hogy lett neki barátnője nem sokkal az előtt, hogy megismertem volna. Szóval eleve reménytelen szerelemnek indult.

Amúgy... A kérdésben annyira talán nem releváns, de egyszer szereztem erős indokot, hogy átmenjek a lakására,(ő 26). Ott aztán egyedül maradtam a szobájában egy kicsit, és mint dongó száll virágról virágra, én úgy mentem cuccáról cuccára. Olyan volt nekem minden, mint amikor egy vallásos beszabadul egy zarándokút végén az ereklyék közé. Minden az övé volt, minden annyira tökéletes, még az utolsó koszos fekete fényképezőgép tok is. :D Néztem a ruháit, a holmijait, cuccait, tárgyait, forgattam, beszívtam az illatukat... Beültem a székébe, beálltam a konyhájába. Sajnos az ágyába nem fekhettem :D

Úúúgy visszamennék! Bárcsak velem járna. Úgy szeretem. Irigylme a barátnőjét, hogy akkor fogdoshatja a cuccait, amikor csak akarja.

Amúgy nagyon erős önmegtartóztatást gyakoroltam, hogy nem loptam el egy pólóját vagy pulcsiját! Erre is kéne szereznem egy erős indokot, csak nem tudom, hogyan lehetne kivitelezni. Mit nem adnék ha most is rajtam lenne egy pólója vagy pulcsija! De am egy szuvenírt vittem, egy golyóstollat (de sok reklámtoll volt egy tolltartóban, csak nem fogja hiányolni) meg egy zsepimre fújtam a parfümjéből... :) A legszentebb ereklyeként őrzöm a zsepit, lezárható műanyagtasakban, hogy bármikor érezhessem az illatát.