Mire utalhat az, ha valaki egyfolytában csak plátói szerelmek után rohan? Csalódik, aztán jön egy újabb plátói, elérhetetlen, viszonzatlan szerelem.

Ezt úgy vázolod fel, Kérdező, mintha ez egyszemélyben az ő hibája lenne. Nem így van. Semmiféle lelki probléma nincs itt, egyszerűen csak minden alkalommal pechje van (na meg az is megér egy misét, hogy az ellenkező nemnek micsoda elvárásai vannak). Szerinted ő AKARJA, hogy a kapcsolat plátói legyen? Nem. Viszonzást szeretne, de mivel igen kicsi az esély rá, hogy megkapja, mindig csalódás lesz a vége. Evidens, hogy igyekszik akkor mást találni helyette. 10-20 év múlva meg rájön, az egész fszkodás nem ér annyit, mint amennyit kínlódni kell vele.

Kívülről nézve valóban úgy tűnhet, hogy szándékosan plátói szerelmet keres, de nincs így.

Valahol nagyon nincs önmagával kapcsolatban tisztában.

Saját szükségletei-érzelmei felismerésével, és a kielégítés módjaival.

Valószínűleg sokat kompenzál, játszmázik magával, és direkt szenvedésbe taszítja magát.

"Full ronda, nyomi pasi barbi babát keres c. sztori. És fordítva, amikor a csúnyácska lány van oda egy belevaló, helyes, sikeres pasiért."

Ezek mind külsőségek, amik idővel szépen elkopnak, és akkor mi marad? Bizony, a rondák jól működő kapcsolatai, a valahai szépek meg folyton pofára esnek.A Barbie baba is pofára fog esni idővel, pedig a full ronda, nyomi pasi mellett lehet, olyan fergeteges szerelmet élhetett volna át, hogy csak na. De ez van: esélyt sem ad a külsőség a belső szépségnek.