Azért nem akarják a barátnői, hogy beszéljünk mert megvan köztünk a kémia?

Van egy csodaszép lány akit most ismertem meg. "Most" vagyis pár hete. Még csak 5x találkoztunk. Tudom, hogy van barátja akit (az internetes kiítások szerint) szeret. Ő viszont olyan bájos és értelmes és érdekes személyiség ,hogy nekem nagyon megtetszett.

Mindig néztük egymást persze csak finoman, ezenkívül szeretek vele beszélgetni meg tök jófej ő is és jól elvagyunk. Ahogy jár-kel ahogy beszél ahogy néz, amiket mond és ahogy viselkedik, teljesen elcsavar. Nagyon más ő. De sosem hagynak vele kettesben pedig felajánlottam, hogy elkisérem haza meg ilyesmi de mindig ugrottak, hogy nem nem nem kell stb. Ha túl sokat beszélgetek vele vagy olyan lesz a téma vagy nagyon mosolygunk már akkor is elviszik tőlem, annyira bosszantó. Pedig nem nyomulok egyáltalán, csak beszélgetek egy lánnyal ennyi. Igazából úgy érzem van köztünk valami speciális, és ezt talán mások is érzik? Mert én határozottan, az első pillanattól. A lány nem ribi, nem kelleti magát meg ilyenek de szerintem neki is tetszhet a dolog de nyilván nem közeledek felé úgy nyíltan ha barátja van mert biztosan visszautasítana ha meg akarnám csókolni vagy ilyesmi szóval rendes lány ő. De nagyon ritka kincsnek tűnik azok alapján amit eddig megismertem belőle, nagyon vágyom rá, egyszer úgyis az enyém lesz. Majd valamikor ez biztos, csak még nem tudom hogyan. Csak furcsa, hogy a barátai/barátnői hát nem utállnak engem de furán kezelnek és "közénk" állnak (tudom ez fura mert csak beszélgetünk tényleg) és érdekelne miért. Azért mert szerintük tetszhetek neki? Észre lehet az ilyet venni?