Mit kell ilyenkor tenni? Hogy érjem el, hogy randit kérjen tőlem?

Sziasztok!

22 éves nő vagyok. Volt egy komoly kapcsolatom, annak jó ideje vége. A férfiak tekintetében elég válogatósnak vallom magam, de nem a paraméterek alapján, hanem szinte minden férfi akit látok, nem igazán az esetem. Általában vagy azért, mert egyszerűen nem vonzó, nem néz ki jól, vagy azért, mert túlságosan is ad magára. Nem bírom a pózerkedést, a félmeztelen felsőtestes képeket... Még ha tetszik is mondjuk a felsőteste, nem vagyok rá abban az értelemben kíváncsi, plusz alighanem nem az a hűséges, elköteleződő típus. Persze van arany közép út, szóval látok olyat aki tetszene, de azokkal vagy nem tudok megismerkedni, vagy ha mégis, nem stimmel mondjuk az érdeklődési körünk. Mert ha ég és föld a habitusunk, életvitelünk egymáshoz képest, akkor nem egymást keressük. Vagy mondjuk kiderül hogy túl sok év van köztünk, nem is itt lakik, hanem külföldön, stb.

Na mindegy. Amúgy nem fásultam bele a párkeresésbe, vagy ilyesmi, plusz szeretek is szingli lenni, van benne valami izgalmas. :) Nyilván kapcsolatban jobb, de ezt is élvezem.

A lényeg, hogy nemrégiben megismertem egy férfit. Azonnal úgy éreztem, na itt a nagybetűs IGEN. (A sok nem és nagybetűs NEM után végre egy IGEN. :D) Az a fajta férfi, aki már kis tini korom óta, mindig is tetszett, viszont ez a típus ritka. Úgy kell elképzelni őt, és ezt a típust, hogy mindenképpen férfias, ám távolról sem az a pózer típus, látszik hogy nem fél attól hogy koszos lesz, de abszolút ad magára, a fejére, a ruhájára. Emellett azonnal süt róla, hogy nagyon okos, intelligens. Ez egy kifejezetten szembeszökő vonása, anélkül hogy úgy öltözne, vagy szemüveges lenne, vagy ilyesmi, egyszerűen azonnal látszik az arcán, hallatszik a beszédén, és idővel be is igazolódik. Pontosan ugyanennyire süt róla az is, hogy jóember, jóindulatú, kedves, maximálisan tisztességes és becsületes. Van humora, már a szemén látszik. Sőt ravasznak is tűnik. Izgalmasnak tűnik igazából, és amivel én leginkább meg tudnám fogalmazni, hogy egy színházi színésznek tűnik, még akkor is, ha amúgy semmi affinitása az előadó művészethez. :D De ez már csak az én heppem, hogy erről a típusról színházi színművészre asszociálok, mert mondjuk ha híres magyar férfi színházi színészekre gondolok, egyik sem ez a típus. :D Még úgy is tudnám jellemezni, hogy az a típus, akit egyszerűen nem kell félteni. Annyira talpraesett, okos, nem utolsó sorban fizikuma is a helyén van. És könnyen megkedvelik ezt a típust az emberek, mert tisztelettudó, vidám, adnak a szavára. Gimiben 1 évig volt egy ilyen osztálytársam, illetve máshol is ismertem már fel ezt a típust azt hiszem, de közvetlenebbül csak őt ismertem egészen addig, amíg ezt a férfit meg nem ismertem.

Természetesen kedvesen fogadott, baráti körön keresztül ismertem meg, beszédbe elegyedtünk. Ő még ráadásul magas is volt (a gimis osztálytársam alacsonyabb férfi volt, max 180, visszalátogatott, szóval láttam a végleges magassága sem lett több). Szóval én magas nő vagyok, úgyhogy külön öröm volt hogy ez a férfi jó magas, nagyon-nagyon bejött nekem, de ő még alacsonyan is bejött volna szerintem. Megtudtam hogy nincs barátnője. :D Ajj, annyira nagyon de nagyon akartam ezt a férfit, hogy összejöjjünk, én azt el sem tudom mondani. Én még így nem vágytam egy emberre sem. Persze millió aggályom támadt rögtön, mintha minden csábítási képességem azonnal törlődött volna. :D Jaj, hogy tudnám felkelteni az érdeklődését mint nő, jaj, mi van ha elrontom, stb. :D Sajnos nem hívott rögtön randira, pedig ideális esetben épp annyira felfigyel rám mint én őrá. :(

Van egy barátnőm, neki rossz tapasztalatok miatt nagyon szigorú a szemlélete a férfiakról, és szereti a barátnőit jó helyen tudni. Pl. egy másik barátnője akit nem ismerek, összejött valami barommal aki minden barátnőjét megcsalta, csak a csajt levette a lábáról a rosszfiús kisugárzás... Mikor a csávó őt is megcsalta és dobta, még csomó ideig csak róla beszélt. Mondhatni, beállt lábtörlőnek. Na mindegy, és most, 1 év után végre egy normális pasival van, akire a barátnőm az áldását adta úgymond, hogy mellette jó helyen lesz. Mármint nem az áldás miatt van vele, hanem vele lett, és mikor a barátnőm csekkolta, azt mondta, na végre jól választottál. Na, és elhoztam a barátnőmet a 2. alkalommal mikor találkoztam ezzel a férfivel, és azt mondta, ha tudok jöjjek vele össze, jól bánna velem az biztos. Ennek a barátnőmnek annyi rossz tapasztalata volt, hogy ez a biztató szó nekem nagy lendületet ad. :)

De hogyan??? Hívjam el randira magam, ha egyszer ő nem hív? Élőben amennyit csak lehet, szoktam vele beszélgetni, sőt, most már facebookon is... Eddig négyszer láttam. Folyton arra gondolok, nem vagyok az esete, és/vagy rossz metakommunikációs jeleket küldök neki. Rossz nonverbális jeleket. De lehet a verbálisak sem jók? :(

És amúgy ez a nem én vagyok az esete dolog pláne nem légből kapott, mert a 4. alkalommal mikor találkoztunk, valaki hozott plusz egy embert, úgy, mint amikor a 2. alkalommal mikor láttam, én is vittem a barátnőmet. És a plusz egy ember egy lány volt. Szép volt, egyetemista, nem is rossz helyen. Színes tincsei voltak, eleinte ez a nagyon csendes, nagyon visszahúzódó típus volt, de utána kinyílt. Sőt, az este folyamán, mikor megszólalt egy zene, felállt, és először nem tudtam, mit akar. De aztán nekiállt táncolni, ebben a fura stílusban, azt hiszem Melbourne Shuffle, vagy hogy hívják. Nagyon kúl volt, elismerem, bár én tudnék ilyen lazán táncikálni. Viszont nem tetszett, mert eleve úgy vettem észre, hogy ez a lány egy alkalom alatt dupla annyira felkeltette a kiszemeltem érdeklődését, mint nekem négy tali alatt sikerült. :( És láttam, ez is tetszik neki, ahogy a lány táncolt. Utána mondta is neki, milyen jól megy neki, ha csinálja, könnyűnek néz ki, pedig tudja, nehéz. Szóval elbizonytalanodtam, lehet egyszerűen csak nem vagyok az esete, különben már rég randira hívott volna... De hát mit csináljak? Lehet azt a lányt elhívta randira miután találkoztak, honnan tudjam?

Olyan szerencsétlenül érzem magam, mint egy óvodás, mint aki minden hódítási fortélyát elveszítette, és nem tud kiigazodni a férfiakon. :( Még ma ráírnék, beszéljünk, de nem tudom hogy most a barátság útjára lépünk ezzel, vagy azt a célt szolgálja amit szeretnék. :(