Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Te is felfedezted az életedben, hogy amint egy pillanatra is elhiszel valamit, utána vagy tönkremegy, vagy igen jó útra kerül ehhez?
Nem biztos hogy szerelem téma, de talán ehhez köthető a legjobban.
26 éves srác vagyok, hiszek Istenben. Az egyetlen akitől senki nem tántoríthat el, bármi is történjen velem.
A kérdésem arra irányul hogy évek óta ezt tapasztalom az életemben. Amint elhiszem egy pillanatra, akár egy komolyabbnak tűnő kapcsolatot, akár egy anyagi dolgot, akár egy családi ügyet, rögtön szertefoszlik, vagy igen jó irányba kerül hozzá.
Végérvényesen, és helyrehozhatatlanul.
Nem gondolnám, hogy ilyen idős korban, egy hitevesztett negatív embernek kellene legyek, mégis ez vagyok.
Mert megtanultam hogy nem szabad elhinnem egy pillanatra sem semmi jó dolgot, hiszen akkor egyből vége.
De az ember szeretne boldog lenni, én is vágyom rá, de így hogyan, ha nem hihetek benne, és nem élhetem bele magam, mert akkor tudom hogy onnan vége.
Egy rideg, hűvös, személytelen lelkem van. A külsőm sokszor vidám, beszédes, közvetlen, ál mosoly ál nevetés, ál minden.
Nincsenek barátaim, nincs hobbym. A napjaim döntő részében egyedül ülök az irodámban, utána pedig otthon. Eljárok heti többször edzeni stb de kimondott társasági életem nulla.
Túl sokat gondolkozok, noha ha van lehetőségem belevágok szinte józan észnek szembemenően bármibe.
Voltam pszichológusnál, igaz csak egyszer. Más irányú problémáról beszéltem vele, de Ő akkor azt mondta a világ azért nem ennyire szörnyű, és megdöbbent a nézeteimen.
(A legfőbb amit így gondolok: a nőknek teljesen más az élete, sokkal könnyebb. Válogathatnak, hogy kit kapnak meg, gazdagot, szegényet, jóképűt, idősebbet fiatalabbat. Egy átlagos huszonéves nő szinte bármelyik férfit megkaphatja. Egy nő sosincs egyedül: bárhova megy, rögtön társaságba kerül, kedvesek hozzá, beveszik stb. Sokkal hamarabb szocializálódik. Egy férfi pl ha belül valahova aligha fog csapódni egy idegen társasághoz mert rögtön kitolják. Egy férfi bizonyítson: legyen sikeres, nézzen ki jól, nem árt ha nem csóró stb)
De elkanyarodtunk a témától: szóval miért, illetve mitől lehet az, hogy amint elhiszek valami jó dolgot, az nem sokkal később kapásból tönkremegy?
válasza:"Istenhez nem egyszer imádkoztam h hadd legyek boldog mellette de olyan mintha ami a leginkább boldoggá tenne azt Isten nem hagyja jóvá.. 20/L"
Ha az ima mellé egy kis segítséget is adtál volna az úrnak, akkor talán összejön. Pl megkérdezted volna a férfit, hogy nincs e kedve valamikor meginni veled egy kávét, vagy kettesben vacsorázni, akkor az úrtól csak egy apró hétköznapi csodát várták volna, a gondolat olvasás képességgel delruházás viszont elég nagy isteni adomány lett volna a férfinek csak azért, hogy Isten össze hozzon titeket.
válasza:Átlagos huszonéves nő vagyok, és nem kaphatok meg akárkit. Ezért lett 20 évesen párom.
Ugyan egyetemen volt pár részeg bepróbálkozó férfi, de hát a pia mindenkit jobb színben tüntet fel, szóval az nem az én érdemem. És főleg nem teljesítmény, ha ingyen slozinak nézik az ember lányát. (nekem legalábbis sosem az kellett, hogy random emberek rajtam éljék a kangörcsüket, mert kéznél vagyok)
Nekem volt az életemben egy nagyon mély pont. Amikor azt éreztem csapdába kerültem a saját életemben. Nem volt segítség, nem volt lehetőség, egy segítő kéz, csak a nyomor, amiről még csak nem is én tehettem, de mégis nekem kellett nyögnöm a súlya alatt és kezdeni valamit vele. Akkor én is úgy éreztem, ahogy most te.
A változás igazán akkor kezdődött amikor önmagamtól eltávolodtam. Bevettem a leszarom tablettát, és új lapot kezdtem. Soha nem könnyebbültem meg annyira, mint amikor úgy éreztem tiszta lapot kaptam. Az "új én" pedig olyan volt mint egy darab agyad. Úgy gyúrtam, ahogy nekem tetszik. A lehetőségeim végtelenek, csak rajtam múlik, hogy kivé válok. Én ezt elhittem, és végig vittem. Továbbá mellőztem a zsákutcákat az életemben. Ha valaki nem volt vevő rám, akkor azt békén hagytam, és mentem tovább. Így fejlődtem és olyan sikereket értem amiket régen sosem gondoltam volna.
Neked is azt tudom tanácsolni, hogy kezdj akkor újra mindent. Van amiért keményen meg kell dolgoznod, de van amiket csak meg kell tanulnod elengedni. És menni tovább és keresni a társaságot.
Az introvertált lány ugyanúgy halálra ítélt párkapcsolati térten és társasági élet terén is, mint egy introvertált férfi. Mert aki bezárja magát egy vártoronyba azt nem ismerik meg, akit nem ismernek meg, az idegen marad. (az csak hollywoodi mese, hogy könyvmoly, stréber kislány a suli legnépszerűbb csaja lesz... illetve még a filmekben is erőszakosan introvertált kell válnia, de a minimum egy ribis ruha).
válasza:Ha valami ott van az orrod előtt/történik a szemed láttára, ott te már ne higgy, éld bele magad, hanem vedd tudomásul/elégedj meg vele, hálával, ha úgy tetszik.
30/f
válasza:ez a dolgok rendje. összeállnak dolgok és széthullanak. ezen kell lépkedni ez a dolog alapja. de nem vagy passzív az egészben, mert befolyásolhatod. de nézd meg a testedet. van egy íve mindennek. egy idő kerete.
a nőknek meg szerintem az van, hogy mivel könnyű alkalmi partnert találni ezért ennek nincs értéke annyira, viszont az ugyanúgy probléma, sőt talán jobban, hogy valakit tényleg találni, akinek kell és aki egy életet eltöltene vele.
válasza:NO: "Az introvertált lány ugyanúgy halálra ítélt párkapcsolati térten és társasági élet terén is, mint egy introvertált férfi. Mert aki bezárja magát egy vártoronyba azt nem ismerik meg, akit nem ismernek meg, az idegen marad. (az csak hollywoodi mese, hogy könyvmoly, stréber kislány a suli legnépszerűbb csaja lesz..."
Igen, egy befelé forduló embernek nehezebb, legyen akár férfi, akár nő.
De hidd el, befelé forduló férfiként akár a fogas is lehetnél. Kb annyira vesznek észre egy szobában (én szerencsés vagyok, én csak új társaságba illeszkedem nagyon nehezen, amúgy nincs velem gond).
Viszont egy inrovertált nőnél mindig van aki elég kitartó.
Egyik barátnőm pont az a szemüveges könyvmoly volt, akiről a sztereotípia szól. Általában nem is tartották szépnek. Én meg felfigyeltem rá, az a lány gyönyörű volt, csak piszok jól tudta leplezni. Egy csomó udvarlás kellett, 100x hívtam mire egyszer eljött velünk, mindig figyeltem, amikor kezdett kiszorulni/kivonulni a beszélgetésből, akkor visszarántsam, stb. A végén több évet voltunk együtt.
Nőnél mindig van erre esély, férfiként még sosem láttam, hallottam, tapasztaltam olyat, hogy egy nő ennyi energiát fektetne egy introvertált ember falainak ledöntésébe, férfiböl viszont többet is tudok, aki megtette
persze hogy nem fektet energiát egy nő egy introventált férfiba. Minek is tegye, ha van másik 5 aki csettintésre ott van mellette?
De a kérdésem továbbra sem erről szól...ez csak az én gondolatmenetem, mert savanyú a szőlő.
A kérdés továbbra is az, hogy aki Istenen kívül semmiben sem hisz, hogyan legyen boldog?
Ez ugyanaz mint mikor megégeted magad a tűzzel...utána jó ideig óvatos vagy.
Én az életben, a boldogságban vetett hitemet veszítettem el, amit talán már nem is akarok visszakapni, hiszen úgyis elmúlik.
Az élet rövid mindenki ezt mondja...dehogy rövid! gyötrelmesen hosszú, már most. A pillanatnyi (pár órányi, esetleg 1-2 napig) tartó boldogság elég hamar elmúlik, és utána vissza kell zökkenni a valóságba.
"...el ne hidd már, hogy jobb lesz még, nem számolnak veled, csak holttestként!"
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!