Tanacsokra lenne szükségem. Lelkiekben hatalmas harcokat vivok évek óta. Egy időre lecsendesülni látszódtak a dolgok de most újra felszinre akarnak törni és megrémiszt az érzés. Mit tegyek?

Nehéz ezt röviden összefoglalni, de megprobálom. 2012 telén kezdödött.. álmaim pasija végre felnézett rám és összejottünk.. igaz meg gyerekek voltunk(én14/L ő15..) Nagyon dúlt a szerelem imádtuk egymást.. aztán elkezdődtek a veszekedések kb 1 év után.. engem nagyon megviseltek az apróságok is hiszen addig meg nem volt komoly kapcsolatom és minden apró problémára azt hittem,hogy mekkora nagy baj.. ezek hatására ugymond egyre közelebb kerültem az akkori barátom legjobb haverjához(az a fiu aki mindig kereste a társaságom és mindig vigaszt nyujtott ha megboltam bantva a párom miatt) .Egy nagyobb félreértés miatt szünetet tartottunk,ez alatt közelebb kerültem a haverjához.. Majd kibékültünk a pasimmal de folytatódott a haverjával is a titkolózás és a talalkozgatas.. Majd elrá egy évre szakitottam vele h összejojjék a titkos pasival. Az elején boldog voltam majd rákellett jöjjek hogy meg mindig az exemet szeretek. Akkor meg gyerek ésszel az újra és az izgalomra vágytam.. ez a kapcsolat nem tartott csak pár hónapig mi alatt az exemnek is kialakult egy uj szerelem. Ez után meg volt ket eset hogy az első pasival talalkoztunk titokban de semmi eredmeny.. Sokáig szenvedtem hiánya miatt.. Majd összejöttem a mostani barátommal akivel mar masfél éve együtt vagyunk.. sőtt együtt is élünk Nagyon szeretem őt,viszont az első szerelem mas volt. Nem érzem azt a BUMMOT,nem tud annyira lázba hozni, ha összeveszünk nem fáj annyira mint rég..(úgy érzem már senkivel sem fogom tudni magam úgymond a "felhők fölött" érezni..nincs az a mindent elsöprő érzelem bennem... sokkal hidegebb vagyok érzelmi téren mint rég. És mostanaban egyre jobban élesedik bennem a hiány.. magam sem tudom eldonteni,hogy az első barátom iránt,vagy az érzések iránt amiket mellette megéltem es amiket ő hozott ki belőlem. (Vagy csak egyszerüen az elvarratlan, meg nem beszélt dolgok-e azok amiket nem hagynak voldogan élni). Szeretnek vele meg egyszer utóljára leülni és megbeszélni a regi dolgokat, viszont ez kb lehetetlen(egy nagyon büszke fiuról van szó.. aki miattam a depresszió szélén állt)tudom csúnya dolgokat műveltem vele de akkor meg nem fogtam fel(gyerek ész,ma má ilyet nem tennek) . Mit tegyek ? A barátommal minden okés szeretem és nem cserélném el semmiért.. viszont nem tudom mit kezdjek a kavargó érzéseimmel.. valaki jart már hasonló cipőben ?