Vajon akkor elmúlna ez a hatalmas és folyton előtörő érzés, ha lenne barátnőm? Másnak is szokott ilyen érzése lenni gyakran?

Az a baj, hogy ha meglátok egy nekem tetsző lányt ( akiből nagyon sok van itt a környéken, mert nagy városról van szó), folyton rám jön a szerethetnék érzés, hogy csak úgy megöleljem, megpusziljam azt a lányt, nem tudom, rossz, hogy nem kaphatom meg, nem ismerhetem meg, nem lehet a barátnőm és amint elmegy, én szomorú leszek. Aztán látok egy újabb lányt és újra ugyanez ez az érzés végig.

Nem rég voltam buliban és totál bepediztem, túl sok szép lány volt, de én nem mertem egyet sem leszólítani, se kedvem, se hitem nem volt, hogy van esélyem náluk.

Mindig azt érzem, hogy a külsőm miatt én nem érek annyit, mint azok alányok és felesleges is próbálkoznom. De közben folyton kínoz az az érzés, az állandó szerethetnék, este ilyenekről álmodzom lefekvés előtt, hogy van egy lány, akivel szeretjük egymást, csókolózunk. Az ölembe ül, átöleljük egymást, folyton puszilgatom.

Eddig két ilyen álmom is volt, olyan valóságosnak tűnt, kár, hogy valósággá nem válhat!