Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Idén lesz 7 éve, hogy együtt vagyok a barátnőmmel. Normális, ha már csak inkább muszájból vagyok vele?
Annak idején beleszerettem, örültem, hogy összejöttünk. Időközben összeköltöztünk, és kiderült számomra, hogy mennyire különbözünk: ő bulizós, életvidám, hangos, gyerekszerető, én introvertált, szorongósabb, aki igényli a csendet, aki nem akar családot alapítani soha.
Szeretem még mindig, de ez már rég nem szerelem. Próbálok alkalmazkodni, mert nincs energiám csajozni, nekifutni egy új kapcsolatnak, és garancia sincs rá, hogy az jobb lesz, mint a mostani.
De így megyek tönkre, mert igazából nem vagyok valami boldog, és már csak megszokásból vagyunk együtt.
Ő a ragaszkodóbb, lelkesebb kettőnk közül, én már nem hiszek a kapcsolatunkban.
Szerintetek meddig lehet ezt bírni? Mit kéne tennem?
Kérlek tegyél vele jót és még ma pakolj el tőle.
Ja ezt nem mered, ugye.
Te is tudod,hogy szakítanod kellene. Persze gondolom úgy sem fogsz. Én is ha nehezen,de szakítottam a barátommal :)
20L
nagyon mások vagyunk, nem érzem vagy csak ritkán a lelki közösséget.
sok energiámat elviszi a megfelelési kényszer, alkalmazkodás.
és már nem vagyok szerelmes...
Az írásodból kicsit az jön le, hogy kapcsolatfüggő vagy és meglehetősen félsz a változástól, de ezzel a minőségi időt veszed el a párodtól, aki urambocsá családban gondolkodik.
Itt nincs jó vagy rossz, egyszerűen különböztök, nem passzol a két fél jövőképe.
"Szerintetek meddig lehet ezt bírni? Mit kéne tennem?"
Ha már 'kibírniban' gondolkodsz semeddig, szakíts!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!