Mikor lúzer voltam 20 éves korom előtt, akkor szűz is voltam. Mióta rosszfiús vagyok, csak megbántom a nőket és féléves volt a leghosszabb kapcsolatom, de legalább szexelek. Mi a jó válasz akkor?

Nem volt férfi-/apakép az életemben kamaszként és azt láttam hogy a tökös, magabiztos, jó dumás barátaim már 15-16 éves kortól kezdve vagy zsákolnak folyamatosan sok lánnyal vagy pedig többéves szerelmes kapcsolataik vannak. Azt hiszem túl kedves, normális, rendes próbáltam lenni. Van egy férfi/haver "lelki társam", akivel már évtizedes jó barátok vagyunk, rengeteg mindenben egyformák vagyunk, de a csajoknál ezerszer sikeresebb nálam akárhogy nézzük (szerelmeket, kapcsolatokat vagy alkalmi szexet).

20 évesen találkoztam PUA-anyagokkal a neten (angol nyelven, nem magyarul!) és sokat olvastam ezekről. A 21. születésnapom előtt pár nappal veszítettem el egy csajjal pár randi után, akivel aztán még két hétig találkozgattunk.

Tavaly volt a csúcs, amikor 2016-ban 11 nővel szexeltem. Legalábbis számok alapján a csúcs, de azóta ettől is elment a kedvem. Volt pár lány, akiket megbántottam, mert talán akartak tőlem valamit, volt akivel fél évig volt járás, volt akivel két hónapig szex nélkül randiztunk, aztán mikor lefeküdtünk megszakítottam vele a kapcsolatot, mert nem hittem el hogy magamért szerethet.

A nők most rosszfiúkra vagy jófiúkra vágynak? Amikor jófiúként viselkedtem, akkor szart sem értem el. Szűz voltam. Így hogy rosszfiúként viselkedem, dugok, de nem tudok kialakítani egy tartós, viszonzott szerelmi kapcsolatot.

Ha már 10 év alatt nem jött össze, akkor nem is vagyok ilyenre képes és csak simán válasszak az egyedüllét és a rendszertelen alkalmik közt? Egyszerűen nem tudom hol a határ, vagy mit kellene csinálni. Ha magamat adom és normális, rendes vagyok, akkor nem vonzódnak hozzám belsőre a nők. Ha rosszfiús vagyok, akkor meg összejön a dugás az olyan fajta lányokkal és/vagy megbántom a normálisakat, akiket valahogy a rosszfiússág bevonzott, de kapcsolatot akarnak.

24/f