Mi a véleményetek erről?

Az elején minden szép és jó, úgy viselkedett, olyanokat mondott, ami mindjárt megfogott. Mikor látta, hogy biztos lábakon áll, megmutatta a valódi énjét. ha valamit nem úgy mondtam, ahogy neki tetszett, sértegetett. Megkaptam, hogy rajta kívül senkim nem lesz. Éjszkákra eltűnt, mikor kérdeztem, hogy van e más, akkor letagadta, sőt kikérte magának, hogy lehet nekem meglepő, hogyha valaki nem hazudik, de ő sohasem hazudik. Mikor megbántott, vagy úgy viselkedett ami nem emberhez méltó, akkor úgy csűrte csavarta a dolgokat, hogy ő tűnjön az áldozatnak. Mondjuk bármit csinált, ő volt az áldozat, mert, hogy olyan gyerekkora volt, és olyanokon ment át, amit senki nem tud megérteni.

Mindig az volt amit ő akart, soha nem vette figyelembe, hogy én mit szeretnék, vagy az érzéseimet. Az nem volt baj, ha megbántott, de ha én olyat mondtam ami nem tetszett neki, akkor kaptam mindent.

A szeretetet teljesen elutasította, a törődésből nem kért. Azt mondta neki, nincs szüksége rá. Magától nagyon el volt szállva, csak az volt a jó, szép, tökéletes amit ő mondott, sokszor végigsem hallgatott.

Az első alkalommal mikor nálam volt, már tervezte ha beköltözne mit és hogyan változtatna meg.

Tudta, hogy mennyire lelkis vagyok és folyton ezzel manipulált, mikor szakítani akartam akkor is. Folyamatosan irogatott, majd mikor végleg nemet mondtam, mindenféle beteg és abberált üzeneteket kaptam tőle.

Utólag kiderült, hogy szinte mindenben hazudott, és heti szinten megcsalt jópár emberrel.

természetesen ő végig féltékeny volt, más férfi nevét ki sem ejthettem a számon. Mindent tudni akart rólam, folyamatosan be kellett számolnom, hogy mit csinálok és miért, de mikor én kérdeztem, hogy mit csinál kiakadt, hogy irányítani akarom. Barátai nincsenek, csak ilyen érdekkapcsolatai, és korlátozta, hogy én is találkozzak a barátaimmal, mikor megtettem, kiakadt, duzzogott, stb..