Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy lehetnék érdekes a környezetemnek introvertáltként? 22/L
Az a gondom, hogy nagyon a saját fejemben élek..Nagyon sokat gondolkozom, és érdekesnek tartom a gondolataim, és ezáltal úgy érzem, érdekes az életem. De a külső szemlélő számára úgy érzem unalmasnak tűnök, aki nem csinál semmit, csak úgy van, pedig ha látnák, mi megy végbe bennem :D Szóval kapcsolataimban eddig mindig azon aggódtam, hogy a fiú meg fogja unni ezt, mert az a baj, hogy amiken gondolkozom, azok nem mindig beszédtémák, és amikor ki kell szakadnom a valóságba, és interakcióba kell lépnem másokkal/barátommal, szinte én magam is unalmasnak érzem magam, és nem szívesen töltenék időt magammal, mert nem tudok mit mondani, nem tudok bekapcsolódni a "való életbe", hétköznapi dolgokba, szórakoztató lenni. És folyton attól félek, hogy el fog hagyni. Hogy tudnám átadni jobban a belső világomat a környezetemnek, vagy hogy tudnék kicsit kiszakadni a gondolataimból?
Illetve van itt olyan fiú, akinek hasonló barátnője van, és jól megvannak? :D
Nem az a gondod, hogy nagyon a saját fejedben élsz, hanem az, hogy nem tanultál még meg részt venni a társasági életben. Nem olyan nehéz ám, csak gyakorolni kell, meg nyitottnak kell lenni a többiek felé. Ha nincs kedved sokat mesélni a saját dolgaidról, akkor a másikat kell beszéltetni. És a legunalmasabb témát is elő lehet adni úgy, hogy egész érdekesnek tűnjön, csupán a megfelelő részeit kell kiemelni, és jól kell bánni közben a szavakkal. Egy párkapcsolatban meg az egyik legfontosabb dolog az odafigyelés a másikra. Ha őszinte érdeklődéssel fordulsz a párod felé, az jól fog esni neki. Ha csak élsz mellette és elvagy a saját gondolataiddal, azzal előbb-utóbb gondja lesz.
Én is introvertált vagyok egyébként. Sokszor semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy mindenki húzzon a p....ba és ne szóljanak hozzám, hagyják, hogy írjam a regényemet és elmerülhessek a képzeletbeli világaimban. De amikor társalognom kell akár random ismeretlenekkel, akár a barátaimmal, hát akkor átkapcsolom az agyam társaságkedvelő módba és legrosszabb esetben is fél óra múlva már én magam is elhiszem, hogy nekem az jó.
Úgy lehet amúgy jót beszélgetni szinte bárkivel, ha valódi figyelemmel fordulsz felé és tudsz kapcsolódni a témáihoz, meg ha olyan dolgokról mesélteted, amit szeret, amiről szívesen beszél. Ha ő nem vevő a te témáidra, akkor meg ügyesen kell ezeket beemelni olyasmik kapcsán, amikre viszont nyitott. De erőltetni ilyenkor sem kell, nem mindenki jó beszélgetőpartner. Vannak, akik eleve csak monológot szeretnek lenyomni, amire a másik csupán bólogat, de azért a többség szeret jókat dumálni. A párkapcsolatra visszatérve pedig, ott őszinteségben érdemes szintet lépni és eleve csak olyannal bonyolódni kapcsolatba, akit tényleg érdekelsz, aki szívesen belenéz a fejedben kavargó gondolatokba. Vagy legalábbis egy jó részükbe. Az a jó, ha úgy talál érdekesnek és értékesnek, amilyen vagy. De ehhez muszáj megnyílnod neki, különben nem fogja tudni, hogy milyen is vagy valójában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!