Bevallhatom neki, hogy szerelmes vagyok belé?

Hónapok óta küzdök már az érzéseimmel, és egyre csak rosszabb lesz, bármivel próbálkozom, pár óránál tovább nem sikerül kivernem őt a fejemből. A kapcsolatunk teljességgel reménytelen, úgyhogy valójában nem is akarnék tőle semmit, csak az érzéseimet szeretném valahogy rendezni, és egyéb ötletem már nincs, minthogy elé állni és elmondani neki, mit érzek, hátha akkor végre el tudom engedni az egészet.

Egy külföldi önkéntes program keretében ismertem meg 6 hónapja, a legfőbb problémám hogy még további 2 hónapig együtt fogok lakni, dolgozni és szórakozni járni vele, így esélytelen elfelejtenem/elkerülnöm.8 évvel idősebb is nálam (én 19/L ő 27/F), de ez mondjuk igazából nem lenne komoly probléma, mert tökéletesen kijövünk, valamint spanyol, elég szegényesen beszél angolul, az én spanyol tudásom sem csapdos éppen túlságosan hasznavehető szinteket, így hát a kommunikáció is elég döcögősen megy helyenként. Nagyon meg vagyok ijedve, hogy ha rosszul reagál, mennyire kínos 2 hónap elébe nézünk, viszont ezt a fojtogató érzést sem bírom már a gyomromban tovább.

Néha úgy érzem, én is tetszem neki, párszor mondta, hogy nagyon szép vagyok, sokszor mondja, hogy mennyire tetszik neki ez meg az a személyiségemben, néha vicceskedve azt is mondja, hogy tökéletes vagyok. És mikor együtt megyünk bulizni és iszik, folyton ölelget mindenkit, de engem többet, mint másokat, meg puszikat ad az arcomra meg a fejemre, meg néha kézen fogva vezet, és tényleg nagyon nagyon aranyos ilyenkor, egy ilyen estétől kezdettek el érzéseim lenni iránta :) Egyszer skypeon bemutatott a barátainak, és mivel azt hiszi, nem értek semmit, majdnem biztos vagyok benne, hogy azt mondta nekik spanyolul, hogy én vagyok a jövőbeli felesége (az 100%, hogy a jövőbeli valamijének hívott, és az jó jel, ha van jövőnk, még ha vicc is az egész:D).Viszont a beszélgetéseket kb. 90%-ban én kezdeményezem, pedig mindig nagyon jól érezzük magunkat együtt, mindketten folyton nevetünk. Kettesben nagyon jól megvagyunk, viszont ha többen vannak körülöttünk, szinte tüntetőleg kerüljük egymást, az én részemrlől azért, mert zavarban vagyok, vele nem tudom, mi a helyzet. Aztán sokszor minden ok nélkül távolságtartóvá, hideggé válik egy-egy időre, és biztos vagyok benne, hogy nem élvezek prioritást az életében. Kb. egy hónapja hazament egy hétre egy esküvőre, ahol emberesen felöntött a garatra, és írt egy üzenetet, hogy szeret, és hogy a buli nem tökéletes, mert nem vagyok ott és hiányzom neki, aztán a következő héten minden nap beszéltünk, többször is mondta, hogy hiányzom neki, de mikor visszajött, rohadtul zavarban voltam és az első napokban nagyon távolságtartóan viselkedtem, aztán ő is elkezdett távolságtartó lenni, és úgy is maradt. Azóta az egész kapcsolatunk megváltozott, sokkal távolságtartóbb, csak néhanapján vannak meg a régi jó pillanataink. Sokszor érzem úgy, hogy kerül engem, de aztán végül egy-egy fél napra mindig visszatér a régi énje.

Szóval fogalmam sincs, ő mit érez, barátok vagyunk, vagy több, vagy barátok se, és normális, hosszú távú kapcsolatunk ebből egyértelműen sosem lesz, szóval igazából nem is akarok tőle semmit, csak szeretnék túl lenni rajta végre.Szerintetek mit tegyek? Nagyon kockázatos lenne neki bevallanom, hogy szerelmes vagyok belé? Nagyon kínos lenne utána vele élnem?:/

Ne haragudjatok, hogy ilyen fenehosszú lett, de már az is rengeteget segített, hogy ezt kiírtam magamból. Nagyon nagyon nagyn köszönöm, ha végigolvassátok, és minden kommentért nagyon hálás vagyok:) Legyen gyönyörű napod!!