"-Szeretlek! " "-Oké. " Mit mondjak, ha a barátnőm mondja (és elvárná már, hogy én is mondjam), hogy "szeretlek", de én még nem érzem úgy, hogy szerelmes lennék?

Szerintem egész jól összeraktam. Te úgy képzeled, hogy csak akkor lehet valakivel összejönni, ha már rég szerelmes vagy. Én meg úgy gondolom, hogy akkor lehet igazi szerelemről beszélni vonzalom helyett, ha már egy ideje van valami közös köztetek, ha lesz valami lelki alapja is a történetnek. (Ez nem zárja ki azt, hogy valakibe belezúgunk, és "ráhajtunk", de most nem erről a változatról beszélünk, hanem a tudatos párkeresésről.)

Ha sok plátói szerelmed volt, vagy folyton olyanokba szerettél bele, akik nem viszonozták, akkor már értem is a megközelítésedet.

A szimpátia, ami a kapcsolat elején kialakul, vagy azt megelőlegezi egyaránt lehet testi, de lelki, szellemi is, nem tudom, honnan szeded, hogy én csak testi alapon választok párt. Sőt, épp a te eseted ilyen szerintem, mert az ilyen légből kapott, alapok- vagy egyáltalán kapcsolat nélküli szerelmek azok, amelyek testiségre alapozott "szerelmek".