Létezik igaz szerelem? (nagyot csalódtam. )

Jót kérdezel, nézzük is az utóbbi éveket.

Négy hónapja ért véget a legutóbbi komoly kapcsolatom, azóta ismerkedek. A legutóbbi lány, akivel közelebb kerültünk egymáshoz kb. a volt barátjának nézett, és én ittam meg a levét annak, hogy előttem évekig egy balekkal volt együtt. Amellett, hogy az ágyban is voltak vele emiatt problémák, egyáltalán nem volt kölcsönös (pl.: arra, hogy "annyira jó veled", síri csend volt a válasz, és sok hasonló!), és a nyílt, egyenes kommunikáció sem volt az erőssége. Nekem kellett kihúzni belőle mindent. Éretlen volt és gyerekes, és ezt azzal palástolta, hogy ő ilyen elvont művészlélek és meg kell érteni.

Egy másik lánnyal is találkozgattam, ott az zavart, hogy olyan érzésem támadt, mintha valami biorobot mellett sétáltam volna. Ha kérdeztem, válaszolt, ha mondtam hogy menjünk valahova, mentünk, de magától soha semmi ötlete nem támadt. Ha felajánlottam két lehetőséget, döntésképtelen volt. Nem jellemző rám, de próbáltam stand-up comedy jelleggel szórakoztatni, hátha csak zavarban van és ettől majd jobb lesz, de semmi változás. Találkoztunk mégegyszer, együttaludtunk, aztán azóta semmi.

Ha visszafelé haladunk, a volt barátnőm következik, aki mind az ismerkedés közben, mind a találkozásnál tökéletesnek tűnt. Annyi különbség van közte és a fentebb említettek között, hogy ő iszonyú tapasztalt volt, négy évvel idősebb is nálam. Annak ellenére, hogy szakítottam vele, azt mondom, baromi sokat tanulhatna tőle a legtöbb lány. Már amikor ismerkedtünk, nyitott volt, bátran beszélt akármiről, persze nem feltétlen teljes részletességgel. Azonnal válaszolt. Nem csinált ügyet belőle, hogy most ő írjon-e rám, vagy én rá. Nem "tűnt el", helyesen írt, tisztelettudóak voltunk egymással, érdeklődött, visszakérdezett. Érezte, mikor van helye a komolytalan és a komoly témának, és mindkétféleképpen jó beszélgetőtárs volt. Nem volt egyszerű megoldani a találkozást, de megoldotta, és találkoztunk, az is nagyon jól sikerült. A kapcsolatban odaadó volt, megbízható, szeretetteljes, egyáltalán nem állt fenn a veszélye, hogy félreérthető helyzetbe kerüljön mással. Ügyelt arra, hogy mi esik nekem jól. Az ágyban fenomenális volt, azok után is, hogy azért a kapcsolatunk alatt meghízott (ha egyvalamit ki kellene emelnem, mint tanulnivaló, akkor az ez!). Nem szégyellősködött, nem félt kérdezni, hogy jól esik-e, "kommunikatív" volt az ágyban is. Az életben is ez volt rá a jellemző, ez az intelligenciával összekötött egyszerűségre való törekvés. Pont ilyenre vágytam, imádtam. Bújós volt, sokat ölelkeztünk az ágyon kívül is.

Viszont ami a kompromisszumkötést illeti, már nem volt a helyzet magaslatán, igaz, én sem. Egyikőnk sem az a fajta volt, aki könnyen enged az igazából, és fél év után már annyit veszekedtünk, hogy a kapcsolat rovására ment. Apró dolgokból csináltunk nagyobb problémát, és ez beleásta magát a hétköznapokba. Az utolsó hónapok már borzalmasan megviseltek, mert tudtam, hogy ez nem működhet így tovább, de a fenti tulajdonságait nagyon szerettem, és nehéz volt elengedni, de rengeteget veszekedtünk sajnos. Nem bántam meg, és ő sem, neki új barátja is lett azóta - nem csodálom, iszonyú jó nő. De ez így ebben a formában kettőnk között nem működött, én is megtanultam, hogy alkalmazkodóbbnak kell lennem. Egyébként volt egy mentális "betegsége", ami befolyásolta, ezt privátban leírhatom, ha gondolod.

Előtte egy év üresjárat volt, ami a komoly kapcsolatokat illeti, szexeltem össze-vissza. Egy regényt lehetne összeállítani, volt aki túl nyávogós **csa volt, és a telefon galériáját mutogatta találkozó közben, volt aki a barátját csalta velem (és szerelmet vallott), voltak komolytalanok, gyerekesek, volt aki a volt barátjáról beszélt végig a találkozó alatt, de életrajzi szinten, volt aki előadta a kiskirálylányt aki nagy sztár a gimiben vörös rúzzsal és kékre festett hajjal, volt aki átjött és valami valóságshowt kellett végigszenvednem vele egész este, és volt aki egyszerűen csak kényes volt és idegesített.

Bár a válaszomból nem ez jöhet le, én sem tartom magam tökéletesnek, sőt, elég messze állok tőle. Csak gondoltam, kiemelem azokat a dolgokat, amikből tanulhatsz, nőként. :)

22/F

Kétszer akkorát csalódtam, hogy azt mondtam bele is tojok innentől az egészbe. Aztán jött az érzés, amivel nem tudok mit kezdeni idestova majd 19 éve.

Hidd el, hogy van. Nyugi. Helyezd el magad a szàmegyenesen. Látod, hogy milyen messze még a vége? Na ugye....

Nyugi.