Szerelem vagy fellángolás? Elváljak vagy sem?

mire számítasz? hogy a lány téged akar? még gondolom kiskorú, tanul... és lehet, h. van fiúja, vagy tetszik neki vki, aki nem te vagy.

mikor nősültél, tudhattad volna már, h. hasonló a hasonlót vonz, ha ennyire különböztök, hiba volt házasodni, de ugyanúgy gáz lenne elválni.

tanár vagy, ezt ne felejtsd!

felelősséggel tartozol a tanítványaidért, és nem használhatod őket csajozásra.

Szerintem nem korai 25 évesen házasodni, ennyi idő alatt már szert lehet tenni egy érettségre, egyensúlyra. Azt azonban tudni kell, hogy egy párkapcsolatért folyamatosan dolgozni kell. Úgy kellene, hogy kinézzen, hogy tudatos döntés legyen a házasság pillanatában, hogy igen, ezzel a személlyel szeretném leélni az életem és minden egyes nap tenni fogok érte, hogy ez az érzés ne legyen múló pillanat.

Ma a társadalmi hatások abszolút "tartóspárkapcsolatellenesek", és itt a tudat alatt ható dolgokról beszélek, hogy kevés a kiegyensúlyozott, hosszú kapcsolat, hogy mindenhol vannak problémák, hogy sokszor nagy az anyagi meg ilyen-olyan bizonytalanság, és erre jönnek a filmekből, reklámokból, hírekből érkező burkolt üzenetek is, ahol alapértelmezett humor vagy veszélyforrás a szerető, vagy a feleknek az anyagi javak fontosabbak, a gyerek helyett az autót szeretik, hogy a párkapcsolatban élő emberek sokszor fáradtan és megtörten tűnnek fel, akiknek valami jó rekreációra vagy csak fájdalomcsillapítóra van szükségük és ilyenek.

Viszont számtalan praktika van arra, hogy hogyan lehet megőrizni egy házasság fényét, izgalmát és a kezdeti szeretetet, gyakran elég csak leülni az elején, vagy akár az első-második-sokadik elbizonytalanodásnál (ami természetes velejárója a párkapcsolatoknak), s megbeszélni az addigi tapasztalatokat, érzéseket, s saját magatok által kitalálni dolgokat, hogy mi lenne a jó, de végső esetben a párterápia is sokat segíthet.

Ha tiszteled önmagad, akkor a két évvel azelőtti éned döntését is tiszteled és emlékszel arra, miért választottad azt a nőt egy egész életre. Ha nem sikerül megőrizned ezt az érzést, az sajnos a fentiek fényében a felek hibája, a Te hibád is, mert akkor valamit nem tettetek meg. Egy házasságot nem lehet hormonokra, a múló szerelem érzésére megkötni, ott jóval stabilabb értékek kellettek a háttérben.

Ha kilépsz ebből a kapcsolatból, s úgy folytatod tovább az életed, hogy nem ismered fel ezt, a következő kapcsolatodban is ugyanez lesz: ha nem dolgoztok rajta, elhal bennetek. 3-4 elhalt kapcsolat és már a hited is elhal abban, hogy ez lehet másképp, s már nem villanyoz fel többé egy éneklő lány.

Egy folyamatosan erősített hiteles kapcsolat azonban eszméletlen energia tud lenni a háttérben, amikor úgy tekintesz minden "esélyes" másik nőre, hogy az "otthoni" jut eszedbe, akitől otthon az otthon és csak a hálaérzet, hogy létezik. És ide sokkal esélytelenebb pozíciókból is el lehet jutni, ahol már válóper folyik, már majdnem kést állítanak egymásba a felek, nem "csak" az érzések "kezdenek kihűlni". Csakhogy ehhez tudatosság kell, de tényleg. Rálátás, önismeret, önreflexió, kommunikáció, őszinteség.

Minden kapcsolat mellett vannak éneklő lányok, az éneklő lányokkal való kapcsolatok mellett is, de hogy ez hogyan hat egy kapcsolatra, az a kapcsolattól függ, a felektől, és nem az éneklő lányoktól.

Ha amúgy sem a feleségedet akarod a gyerekeid anyjának, akkor mi mindent rontanál el?! Inkább lépj le mielőbb, ne pazarold az idejét. Ha anya akar lenni, téged el kell felejtenie, új párt kell találnia, azzal összeszokni... stb. És mindezt úgy, hogy ne fusson ki az időből se.

Nincs jogod elcseszni az életét.

Ignis Subdialis minden szavát aranykeretbe raknám. 😊

Kedves Kérdező! Te művészlélek vagy, te sokkal egyszerűbb helyzetben vagy döntésileg, mint más. Tisztán hallod lelked dalát, és tisztábban érzékeled a körülötted élő emberek lélekdalát, ha akarod... Hasonló a hasonlót vonzza, harmónia csak két egymásba simuló, egymást kiegészítő lélek közt csendül fel...

Nehéz a döntés, ezért figyelj! A lelkünk is muzsikál. Próbáld meg tisztán érzékelni feleséged 'dalát", a sajátodét, és dönts. Mennyire "passzol", létre tudtok hozni egy harmóniát??...

Csak ennyi. 😊

Tiszta döntést kívánok!

A 2-es mondandójában benne volt minden.

"De sajnos nem tudom elképzelni, hogy a feleségem legyen a leendő gyermekeim anyja."

Ez a mondat viszont már nem csak a másik lányról szól..

ÉS nem értem, hogy házasság előtt valamiért gondolom pedig mégis így gondoltad. De írtad, hogy változtatok, az emberek mindig változnak.

Egy harmadikért szerintem nem éri meg otthagyni egy alapvetően jó kapcsolatot, viszont ha már így nyilatkozol, ahogy a fenti mondatban, az is sokat elárul.. És ha nem akarsz benne ragadni, akkor meg jönni fog időnként ismét egy harmadik fellángolás.

Sé igen, egy új szerelem mindig kockázatos, pont ezért: ha el akarod hagyni, akkor ne a 3.-tól függj, hanem anélkül is kalkulálj bele, hogy mi lenne a jó.

Ja és ne húzd a párod idejét, nem a világvége, ha szétmentek, elváltok: mindkettőtöknek add meg az esélyt, hogy ha ez már nem lesz boldog kapcsolat, akkor mással az legyen. Csak bátran!

Először is, tisztázni szeretném, hogy a lány nem kiskorú. 21 éves. Egyetemen tanítok, kidegítő tanárként nem középiskolában.

remélem, a diákodnak több esze van, és jelenti a dékánnak, amennyiben kikezdesz vele.

te tanár vagy, ahogy az orvos, a jogász stb. nem kezd ki a klienseivel, te sem a tanítványoddal.

Szerintem két év az semmi idő, ha ez idő alatt még sokat változtok is, nincs idő, hely a “rálátásra”, így nem lehet a kialakult helyzettel érdemben foglalkozni, és abban együttműködést keresni vagy legalábbis lépéseket tenni felé. A házasságokban ezek teljesen természetes periódusok, ahogy “érünk”, változunk, van hogy egyszerre, de más irányba, van hogy valaki épp leragad, a másik elnyargal (képletesen), az elköteleződésnél vállalt feladat éppen az, hogy minden ilyen közben/után keressük az egyensúlyt és újra megpróbáljuk “megtalálni egymást” az új formában. Ráadásul változásainkra legtöbbször párkapcsolatunk is hat: öntudatlanul is, de tudatosan is változhatunk általa, ezt önfejlesztésnek hívják jó esetben. :) Vannak olyan átalakulások is persze, amik megalapozottan szétváláshoz vezetnek, de ezek ha komolyan vesszük magunkat, akkor azért hosszabb együttlét során állnak elő, különben nem lesz 2-3 évnél hosszabb kapcsolatunk az életben.

Rejtély mi a magyarázat erre, de a legtöbb kapcsolatban van egy krízis a 2-3. év táján, a 7. év és a 10. év táján is, illetve egyesek a 10 többszöröseire is esküsznek. A környezetemben sok kapcsolatnak lett vége a 7. évben, a 2-3. évben befejeződőket meg házasság nélkül annyira nem szokták “siratni”, hiszen ezek még viszonylag fiatal kapcsolatoknak számítanak és a hormontermelődés leállása is közrejátszhat, meg a már említett dolog, hogy a kapcsolaton dolgozni kell.

A másik, hogy az ilyen csábító harmadik személy feltűnése általában egy szimbólum, vagy hogy úgy mondjam valahogy mindig pont akkor jelenik meg, ha tudat alatt már kirajzolódik benned egy hiány. Nyilván addig is ott van, de pszichológiailag ilyenkor áll rá az agyad, hogy észrevedd és esetleg “lehetőséget” láss meg benne (ami olykor akár a képzelet szülötte is lehet). Nehéz persze ilyen “tiltott” fellángolás esetén racionálisan érvelned önmagad felé, mert ez egy egyszerű megoldás az elmének: a szembenézés, problémamegoldás helyett olyan klisékbe menekülni, hogy a hátad mögött ott a megunt feleség, a kihűlt kapcsolat, a “megváltoztunk - már semmi sem a régi”, nem tudtok kommunikálni, de itt egy valaki, aki megmozgat, vele együtt dobban a szív satöbbi satöbbi, azonban sajnos ilyenkor a valóság nagyon torzul, nem tudod megítélni egyáltalán Őt, s számára pedig nem éppen egy hízelgő szerep “a harmadik”: ha tiszteled, akkor nem hívod be ilyen játszmába, hogy egy tisztázatlan párkapcsolatból (házasságból) Ő húzzon ki. Tudom, hogy könnyű Őt összetéveszteni véletlenségből a Megváltással, de ezért írtam, hogy csak egy figyelmeztetés, egy szimbólum, ami rámutat arra, hogy valamit nagyon meg kellene tárgyalnod magaddal és minden érintettel.

Ha ezután mégis úgy döntesz, hogy válsz, önmagad, a feleséged és a lány felé is az a legtisztességesebb, ha a lánnyal való esetleges kapcsolat lehetősége egyáltalán nem játszik és hagysz időt magadnak a válás után, hogy tényleg lerendezd és ne vállalj rögtön utána egy másik kapcsolatot, ahova betolod az előző kapcsolat összes feldolgozatlan terhét és meg nem tanult leckéjét.

A harmadik, hogy használsz ilyen hangzatos mondatokat, hogy “nem tudom elképzelni, hogy a feleségem legyen a leendő gyermekeim anyja”. Ugye ez hatásos kijelentés, többen ki is emelték, nemkülönben a “korai volt a házasság”, hamis ábrándok, ringatás és egyéb irodalmi fogalmak. Azonban résen kell lenni ilyenkor a már említett valóságtorzulás miatt, ami - ne kerteljünk - sokszor tudatos vagy tudattalan valóságtorzítás is, vagyis direkt hozod létre, ennek jó eszközei az ilyen egyszerű és sokszor megkérdőjelezhetetlennek tűnő kijelentések. Verbálisan iszonyat jól tudjuk saját magunkat is manipulálni, ne legyenek illúzióink ezügyben. Ha tényleg tisztességesen akarod ezt a dolgot eldönteni, az ilyeneket rajta kell csípni és ki kell gyomlálni. Képzeld el, hogyan tudnál fairplay beszélni a feleségeddel, ha közben a háttérből az agyad azt mantrázza, hogy nem ő lesz a gyerekeid anyja. Azzal, hogy a valóságra rákensz kívülről néhány ilyen egyszerű hangzatos kijelentést, eltűnik minden árnyalat, ami mögötte van, a végén teljesen elhiszed és ez lesz a “hivatalos verzió”. Minden válásnál van néhány “hivatalos verzió” és van a felek saját, sokszor be nem vallott valósága, ami legtöbbször feledésbe merül, pedig nagyon nagy szükség lenne ezek tisztázásához a jövőjük érdekében.

Engem még az a mondatod is megállított, hogy “de a feleségem se”. Mármint én kicsit bénának érezném arra hivatkozni, hogy na hát nem csak én nem tettem meg mindent, de más se. :D Én úgy látom, hogy a házasságod bőven a “megmenthető” kategória, de nem olyan értelemben, hogy na most még fuldokolhattok pár hónapot és aztán a végkimerülés határán partra dob egy hullám és akkor örüljetek, hogy egyáltalán éltek, hanem hogy ilyen kiindulóhelyzetből akár nagyon jó kapcsolatra is szert lehet tenni, akár fokozott odafigyeléssel és tudatossággal, akár profi párterapeuták segítségével. Ez utóbbi sokszor könnyebb út. De mindkét úthoz az első lépés a feleséged elé állni és elmondani neki, hogy befogtál egy kívülről érkező jelet, ami megingatott a párkapcsolatodban, vagy legalábbis ráébresztett bizonytalanságokra, reményvesztésre, általa felismerted, hogy teherré vált a szeretettel indult közös jövő, megláttad benne a negatív dolgokat, tudatosult benned, hogy mi nem tetszik, hol érzel hiányt, mely kommunikációs törekvéseid maradtak gyümölcs nélkül, már nem látod az életed vele együtt, pedig egykor ezt meg ezt szeretted benne, ez meg az volt jó és úgy tűnt, hogy egy egész életre meg tudjátok őrizni a lángot satöbbi satöbbi, fontos, hogy elmondd azt is ami jó (volt) ami hiányzik, hogy elismerd őt, majd szeretnéd ha elmondaná ő hogyan érez, s eldöntenétek hogy mit csinálnátok - tennétek-e önmagatok lépéseket, olvasnátok-e segítő irodalmat, felkeresnétek-e terapeutát stb. Amint azt említettem, a mai kor nem kedvez a párkapcsolatoknak, de talán épp emiatt sok lehetőség is rendelkezésre áll ha párkapcsolatban vagy önismeretben fejlődni szeretnétek. Minden egyéb rajtatok áll.

Jaj istenem, most ne kezdjük el azért szapulni a kérdezőt, mert egyetemen tanár, és ott egy tanítványa ez a lány. Már nem középsuliról van szó, két felnőtt ember azt csinál, amit akar.

nagy büdös tévedésben vagy!

az egyetemek etikai kódexe tiltja, hogy az oktató viszonyt kezdjen a diákjával, a jövőben ennek komoly következményei lesznek, információs pultokat állítanak fel az egyetemeken, ahol a hallgatók jelenthetik, ha a tanár kikezdett velük.

mindenkor érvényes, hogy nem kezdhet ki a tanár a diákjával, tök mindegy, hogy hány éves az illető.

a lényeg a tanár-diák formális kapcsolat, ez egy szakma, határátlépés minden esetben.

a kérdező nemcsak férjként nulla, de a szememben tanárnak is ócska.

bakker, mikor erre a pályára léptél, nem tanultad meg, hogy tanítvánnyal nem kezdünk?! erkölcsi nulla vagy!