Ez akkor most mi? Szerelem?

Eddig a világ életemben nem éreztem ilyet. Persze voltak gyors kapcsolataim, meg miegymást. Egy nagyon hosszú első randi után - közben - óta van ez. Minden második gondolatom ő. A furcsa az, hogy most nem vagyok rá kanosodva, a teste bár vonzó, most egyáltalán nincs középpontban. Sokkal inkább megakarom ismerni, ott akarok vele lenni és nem csinálni semmit. Megakarom hallgatni a leglaposabb történeteit is, hallani akarom a vicceit, ismerni a véleményét mindenről. Nem a mosolyát és az aranyos kis arcát akarom látni, hanem a hangját és a gondolatait hallani. Kíváncsi vagyok, miket szeret, miket nem. Az élettörténetére, a kedvenc színére aaaa... MINDENRE. De a teste annyira nem érdekel most, csak ezek között, sőt után következik a fontossági sorrendben. Eddig ilyen sose volt még velem, mindig a test és a szex jutott elsőre róla. De magamhoz sincs annyira kedvem, annyira ő jár a fejemben, hogy ha közben eszembe jut, elkezdek nevetgélni, visszaemlékezni, gondolkozni, képzelegni.

Ez most fellángolás, vagy ez a szerelem? Mert régebben mindig szerelemnek hittem, de az jött - lapult - lapult - lapult - kialudt. De ez meg jött és jön és jön és jön és jön és jön. Már egy hete, és percről - percre egyre intenzívebb az érzés.

19F