Adjatok tanácsot! Hogy tudnám jó irányba billenteni a dolgot végre?

Úgy belezúgtam valakibe, mint valamiféle szerelmes dalban. Annyira erős, olyan aranyos a feje, annyira finom az illata, hogy szinte égeti az orrom. Ha csak az erős karjára, lábára gondolok, libabőrös leszek. De sajnos, nem nagyon jutok egyről a kettőre a megkörnyékezésében. Egyébként okos is, két mérnöki diplomája van! És kedves, nagyon kedves, jólelkű, jó a beszélőkéje is... Egy álom! De sajnos, vágyálom csupán. Néha beszélünk, aztán van hogy másfél hétig nem... Igyekszem sűrűbben, néha ő keres, sokszor én, de csak későn, vagy csak másnap válaszol, ez is mutatja, nem élvezek nála prioritást, akkor válaszol, amikor ráér. Van egy nő, akiről erősen sejtem, hogy neki is tetszhet, és vele van több ilyen közös érdeklődésük, közös pontjuk, ezért könnyebben elbeszélgetnek, van témájuk, lazán elcsevegnek. Plusz, egyszer elkaptam a "szerelmem" pillantását, ahogy a nőre néz, és abban ilyen elismerő, kedvtelő érzéseket láttam, nem tudom, rám néz-e úgy, vagy én nem vagyok olyan vonzó neki? Megkérdezni nem kérdezhetem meg...

Egyszer aludtunk sokan egy falusi bérelt nagy házban, és mikor társasoztunk, bementem a szobába, és megláttam ott az illat üvegét amit használ, a polcon, és nem bírtam ki, sebtiben a csuklómra nyomtam. :D De rajta ugye nem volt ez az illat, és persze mellette ültem, leülve MEGÉREZTE. :D Kérdezte, hogy nem az ő férfi parfümjét érzi? És bevallottam, de igen, de úgy oldottam meg, hogy ne ilyen betegesen jöjjön le, hanem csak úgy gondoltam egyet alapon.

Meg egyébként pont ott olyan társas játékot játszottunk, amiben van gyilkos, a többiek nyomozók, de ugye nem tudni, ki a gyilkos, ezért gyanusítgatások vannak, és sokszor voltam pont én a gyilkos, ezért már folyton rám gyanakodtak, akár én voltam, akár nem, és ott pl. voltak általam romantikusnak megélt percek, mikor győzködtem, ne rám adja a tippjét (ha én voltam a gyilkos, lebukok, vesztek), mert ezzel azt mutatja nem bízik a szavamban, és állítom: nem én vagyok a gyilkos ezúttal. De rám tette, és nem én voltam, és adtam a sértettet hogy nem hitt nekem. :D De legközelebb nem rám tette, mert megint mondtam ugyanazt a szöveget, pedig én voltam, és húztuk egymást aznap este elég sokat, ott akkor úgy éreztem, én is megmozgatom a fantáziáját, kezd érezni valamit, mert gyakorlatilag incselkedtünk egymással egész éjjel, már a többieknek is kezdett feltűnni azt hiszem.

De sajnos, másnapra elfújta a szél az egészet. :(

Meg amúgy még egyszer volt hasonló alkalom, de időben ez történt előbb, hogy, tudni kell, ő már sok éve ilyen közelharcos sportot űz, és nagyon jó belőle, és egyszer megint sokan voltunk egy helyen, de ott és akkor ketten maradtunk, és odajöttek kétes egyének, akartak valamit, mondtuk hogy nem, de azok ott maradtak, kiabáltak, káromkodtak, meg ugye verekedéssel fenyegetőztek, és mi csak néztünk egymás szemébe, és vigyorogtunk, mert mindketten tudtuk, pont nem a megfelelő emberbe kötöttek bele, és ha esetleg mégis ütnek, ők húzzák a rövidebbet. Szóval muris volt a helyzet a mi szemszögünkből, hogy úgy fröcsögnek, nagykutyának érzik magukat, pedig kis senkik, nem tudnak megfélemlíteni, ugyanis nekik lenne okuk félni. De nem ütöttek, elmentek, de előtte még nagyon mérgesek voltak, amiért rájuk se hederítünk, csak vigyorgunk mint a tejbetök. Na hát, aznap este is, ahogy mosolyogtunk egymás szemébe nézve sokáig (én alig bírtam állni a nézését), az olyan bensőséges volt, úgy éreztem, ő is érzi amit én... De ezek szerint mégsem akkor...?

Hát, kb. ennyi, szerintetek hogy tudnám előre mozdítani a dolgokat, és "megszerezni"? Ha összejön azzal a nővel akit említettem, akkor az nagyon megvisel... :(