Mi fog történni ha odamegyek? 20/f

Van itt még olyan srác aki SOHA nem ment még oda lányhoz ismerkedés céljából? Aki még soha nem tudta összeszedni a tökeit? Illetve kiegészíteném ezt, én régen próbálkoztam. Még általánosban 8 évig szerelmes (De tényleg) voltam egy lányba akinél bárhogy is próbálkoztam nem voltam nyerő sosem jöhetett össze, kábé 8 éven keresztül szenvedtem és csalódta a kiscsaj miatt de neki nem kellettem. Na most én nem akarom erre fogni a komplexusaimat de azért valljuk be, a rossz beidegződésemnek lehet egy kicsi köze ehhez is. Megjegyzem volt már barátnőm, rövidebb komolytalanabb kapcsolatom is, de ez inkább a szerencsének vagy rámenősebb lányoknak köszönhető akik voltak hajlandóak valamilyen szinten kezdeményezni. Egyébként gimibe is szinte minden lány oda volt értem mert amúgy tényleg jól nézek ki, helyes vagyok és talán az is zavarta őket, hogy senkivel nem jövök össze és ilyen válogatós vagyok. Egyébként izmos is vagyok, jól öltözködök és azért szerintem nem vagyok egy szörnyű személyiség sem.

Tehát én tudom, hogy nincs reális okom arra amit csinálok, de egyszerűen képtelen vagyok még mindig túltenni magam ezen a beidegződésen, mostanáig.

Ugyanis annyira szerelmes vagyok egy lányba, tudom hogy butaság mert még nem beszéltem vele személyesen de sokszor látom a városba, volt már hogy ugyan azon helyre ültünk be és egyszerűen belezúgtam, ahogy kinéz ahogy gesztikulál egyszerűen úgy érzem kell nekem de nagyon, beledöglök ha nem lehet az enyém.

Nagyon sokat merengek rajta tényleg és vizualizálom, hogy odamegyek hozzá és randizunk aztán összejövünk stb, tényleg órákig ezen merengek amikor utazok, edzek, pihenek vagy csak fekszek az ágyon, annyira vágyom a lányra de valahogy képtelenségnek tartom elhinni hogy oda fogok menni hozzá és NEKEM össze fog jönni valaha egy olyan lány aki iránt érzek valamit. Mert volt már pár "szerelmem" de egyikből sem lett semmi mivel nem kezdeményeztem. Ez is úgy tűnik megismétli önmagát, ugyanis ez a lány sem fog felszedni engem, igazi nő és úgy is viselkedik, nagyon sok apró jelből jöttem csak rá, hogy talán tetszhetek neki mert ő nem igen "hagyja magát" és nem süllyed le odáig, hogy szemezzen velem perceket vagy bámuljon, mosolyogjon stb. De ha ezt csinálná talán már nem is vágynék rá annyira :)

Tudom szánalmasnak hangzik, de higgyétek el ezt igazán csak az érti aki már érezte azt amit én, milyen képtelenségnek tűnik nyitni valaki felé, esetleg sebezhetőnek tűnni az által, hogy odamész valakihez és felfeded, hogy tetszik neked. De már annyira kínoz ez a tudat és úgy vágyom a lányra, hogy muszáj lesz odamennem mert már nincs választásom, nem hagyhatom megint elúszni. Csak fogalmam sincs mégis mi lesz ha majd odamegyek. Bunkó lesz, zavarban lesz, kedves esetleg? Elrontom az egészet, mégsem tetszem neki, leprásként fog rám nézni vagy kinyögi, hogy van barátja (elvileg nincs)? Könnyű azt mondani, hogy legyél magabiztos vagy ne izgulj csak lazán add önmagad stb. Sajnos ezeket már hallottam de leperegnek :/ Van valaki hasonló helyzetben?