Akinek középiskolában nem volt barátja (mármint kapcsolata), annak mi bolt az oka, miért nem volt?

Levegőnek nézett mindenki. Ez mondjuk most, majd' 10 év elteltével sem változott.

ugyanez

26/F

a középiskolában töltött elnyomott évek, tönkretették a felnőtt életemet, gondolkodásomat. Bár tudnék változni, és kiégetni 4 évet az emlékeimből.

Több oka volt.

- Nem volt olyan fiú, aki igazán tetszett volna. A korosztályom-beli fiúkat "kisfiúnak "láttam. Igazából én vagyok/voltam kissé koravén, mivel gyerekkoromban nem volt korombeli társaságom. (nővérem 14 évvel idősebb, szüleim idősek, nagyon késői gyerek vagyok)Így a korosztályommal nem igazán értettem meg magam. Engem érdekeltek a tudományok, művészetek, meg úgy minden-... őket meg a bulikon kívül nem sok minden.

Mondjuk, kellően nagy pofám volt akkor ahhoz, hogy ne legyek a kitaszított stréber. (Én a cinikus-vicces stréber voltam :D )

- Folyamatosan szorongtam, teljesítmény kényszerem volt. (Értsd: 46 kilósan, napi 3-4 óra sport mellett is kövérnek-rondának stb-nek éreztem magam, holott, így, 9 évvel a ballagás után visszanézve a fotókat tényleg jó csaj voltam. bezzeg ma..:D) ami miatt nem hittem el, hogy én tetszhetek valakinek.

- Nem érdekelt túlzottan a dolog, részben az 1. pontban taglaltak miatt.

Egyetemen változott a helyzet, de nyilván akkor sem tudtam kibújni a bőrömből.

Lassan 28 éves szingliként eddig volt 2 kapcsolatom, meg 3 srác, akikkel eljutottam a csókig.

Nem parázok rá a dologra. Te se tedd! :)

Apám és a vasszigor.

Nem változott