Akinek középiskolában nem volt barátja (mármint kapcsolata), annak mi bolt az oka, miért nem volt?

Mert nem volt olyan ember..

Nem vonzódtam senkihez.

Ennyi.

L

Levegőnek nézett mindenki. Ez mondjuk most, majd' 10 év elteltével sem változott.

(F)

Duci voltam, félénk voltam, kerültem minden kontaktust a fiúkkal, mert féltem a megalázástól.

Egyetemen bekerültem egy kis szervezetbe, ahol sikerült fiúkkal is barátkoznom. Visszajelzéseket kaptam a tehetségemmel kapcsolatban és a személyiségemmel kapcsolatban is. Itt hívott el egy srác életem első randijára is.

Azóta nem félek a srácokkal sem beszélni, igaz, a "menő szépfiúkat" elkerülöm most is. Viszont rájöttem, hogy nekem interneten jobban megy az ismerkedés- persze élőben is adtam neki esélyt, de eddig mindkét páromat neten ismertem meg.

Bénán néztem ki, dagi votlam, pattanásos, fogszabályzós, szemüveges. Viszonzatlan szerelemmel.

Egyetem második évében lett pasim, kevesebb kilóval, pattanás és fogszabályzómentesen, kontaktlencsével.

Kiközösítettek, levegőnek néztek, én meg nagyon visszahúzódó voltam, önbizalomhiányos és magamba forduló.

Az egyetemen mondták először, hogy csinos vagyok. Alig akartam elhinni, hogy tényleg ezt gondolják rólam. Aztán minden jött magától. Kialakult egy baráti társaság, eljártunk helyekre, ott megismerkedtünk más emberekkel, és végül nem az egyetemről, de lett barátom is.

Egy lehetett volna, de ő mást választott. A többi srác nagyon gyerekes volt még akkor.

Visszagondolva, nem baj, hogy így alakult, nem voltam még érett a dologra.

Egyetem első évében volt az első hosszabb kapcsolatom.

21L

Azért nem, mert félig ki voltam közösítve, visszahúzódóbb voltam, nem volt nagy pofám, na meg nem tetszett igazán senki, és az a néhány lány is foglalt volt.

Egyetemen 400 emberből kőkemény 2 lány volt... és 2 hónap után le is léptem dolgozni.