Volt már olyan, hogy annyira szerettetek valakit aki nem érdemelte meg vagy nem szeretett titeket viszont, hogy úgy éreztétek belepusztultok és nem fogtok tudni kikeveredni belőle?

Igen, fél évig tartott, aztán megismertem mást (azóta eltelt 5év és még mindig együtt vagyunk)

Nekem van még mindig. Ésnem tudok megszabadulni tőle.

Igen, és sajnos még nálam is mindig tart. Boldogtalan vagyok, mert eszméletlenül szeretem, de az eszem tudja, hogy mennyire mérgező lenne, ha újra együtt lennénk.

Igen, és csak most múlt el, 5 hónap után. Ha visszagondolok, hogy mennyit szenvedtem miatta, hogy a sírások a melóban, villamoson, zuhany alatt, elalvás előtt, ébredés után mindennaposak voltak, fogalmam sincs, hogy hogy múlt el. Mármint hogy hogy tudtam kiszeretni belőle. Igazából... hiába mondogatom magamnak is és másoknak is, hogy már nem szeretem, azért valószínűleg még mindig nem múlt el teljesen az érzés. Csak próbálom elfojtani. Viszont azt tudom, hogy mi miatt "múlt el". Mert beleszerettem valaki másba, aki miatt szintén csak szenvedek... Ő se szeret engem, és ő is tett olyan dolgokat, hogy nem érdemelné meg, hogy szeressem, de nem tudok mit csinálni. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ez mikor fog elmúlni, vagy hogy egyáltalán el fog-e múlni valamikor...

Nagyjából, és remek táptalaját nyújthatja egy potenciális alkoholfüggőségnek pl. Az idő múlása, azaz a felejtés a legjobb gyógyír, hiszen ez is csak egyfajta gyászreakció egy személy hiányára. Több évvel később már nem is fogod megérteni önmagad mostani állapotát, amennyiben természetesen hajlandó vagy túltenni megad a dolgon. Nekem plátói alapon volt 20 éveimben ilyen, és a mai napig nem tudom értelmezni az egészet :) Üdv 37/F