Hülye magánéleti panaszok. Vélemény?

Volt barátnőm 3 évig, szakítottunk. Nagyon problémás lett, nem tett ellene semmit... El is hízott, depis is lett, húzódott, támogattam, de ő a kisujját se.

Belevetettem magam az ismerkedésbe. Immár bő két éve... És azóta is szingli vagyok, szexuálisan meg nagyon kielégítetlen. Voltak levelezések, randik is, de kevés, és mind gyors kudarc.

Ráadásul, rögtön az elején, pár hónappal a szakítás után, egy lány viszonozta a közeledésem, volt két randi. Azóta is ő nekem az álomnő, mert gyönyörű, vadító, nagyon okos, végtelenül cuki. Azt hittem összejövünk, már beszéltem is róla a családnak és barátoknak, mutattam képet is, de aztán derékba törte... Utána kibékültünk, a mai napig levelezünk néhanapján, mert jól elbeszélget velem. De ennyi, semmi több, barátja is van másfél éve...

Azóta beszélt őszintén nekem, hogy volt hogy tisztára belém zúgott, de élőben meg nem volt kémia... Meg hát, magam is elrontottam, jól tudom nagyot hibáztam a randikon, kissé túl rámenős voltam. Sőt, nem is kissé. Főleg egy olyannal hiba ez, akinél még nem indult be a kémia.

Azt kívánom szinte, bár szűz lennék, talán kevésbé hiányozna a szex is, mert így tudom, mit hagyok ki. Ez a lány meg, mivel nincs senkim, folyton rá gondolok kielégüléskor. Elképesztően szerencsés a barátja, de most nem (csak) a szexre gondolok...

Egyébként társkeresőn próbálkozok. Kevesen, tisztelettel kezelem a nőket. Ő is mondta, csak jóindulatú férfiakkal ismerkedik. Még, hogy a barátja is ilyen meg én is ilyen voltam.