Lányok, ti mi alapján találtok vonzónak egy csendesebb, visszahúzódóbb, esetleg önbizalomhiányos srácot? (Részletesen lent. )

Hetente párszor szoktam látni egy pasit. Visszahúzódónak, csendesnek, komolynak,udvariasnak tűnik. Nem túl helyes de mégis megfogott benne valami.:)

Egyszer kinyitotta nekem az ajtót.:D Akkor már gondoltam, hogy rendes lehet. Volt olyan, aki rám csapta az ajtót szószerint.

Na de vannak az úriemberek és vannak a...parasztok. De ez most nem ide tartozik.

Semennyire. Nekem ffi kell.

Nem, nem az alfahím, hanem egy önmagáért kiálló személy.

Bárcsak tudnám. :D Nem mondom, hogy olyan sok fiúval lett volna dolgom az eddigi életem során, de valahogyan ha már távolról megtetszik valaki, borítékolhatom, hogy visszahúzódó antiszoc lesz. Én olyan szempontból vagyok visszahúzódó, hogy nem szeretem a tömegeket, nem szívesen járok bulizni meg nem élek olyan nagy közösségi életet, de szerencsére sok és erős barátságom van, és sokszor fordulnak hozzám az emberek a problémáikkal, ha meg nem csevegni kell, hanem tényleg beszélgetünk valamiről, ömlik belőlem a szó. Általában azt hiszem, jól is passzolok össze az ilyen srácokkal (megint hangsúlyozom, nem tömegekről beszélek, hanem arról a pár emberről, akikkel tapasztalatom van), legalábbis azokat az "antiszociálisokat", akiket én ismerek, ugyanúgy foglalkoztatta a természettudomány vagy a könyvek, de minimum valamilyen megasznob téma, és ezekről én is nagyon sokat tudok beszélni, mert hópehely vagyok, úgyhogy ebben mindig meg szoktuk találni egymást. :D Egy hátránya van annak, hogy "mindig" (vagyis eddig olyan másfél alkalommal) ilyen emberekbe zúgok bele; aki félénk meg visszahúzódó, elvárja, hogy te szedd fel, trubadúrozz az ablaka alatt meg szép szavakat suttogj a fülébe, de én erre képtelen vagyok, mert olyan érzésem van tőle, hogy nem is tetszem neki igazán, csak ha kiharcolom, elvisel egy magasabb szinten is, úgyhogy inkább csak az lesz belőle, hogy szenvedek a háttérben. Pedig a másfélből a "fél" biztosan vonzódott hozzám, akárhogyan is próbáltam félreérteni, de annyi tellett tőle, hogy "véletlenül" nekem küldjön üzenetet facebookon (és annak ellenére, hogy őrá hivatkozom "félként", ő az az ember, akivel bárcsak elég ideig maradtam volna érintkezésben ahhoz, hogy marhára bele tudjak zúgni, mert még mindig eszembe szokott jutni, de azt hiszem, ennek már régóta lőttek, amíg a hosszan tartó visszahúzódó srác crushom tényleg elég béna alak volt)

Nagyon rátértem az élettörténetemre, de összefoglalva; nagyon vonzó, ha valakivel tényleg tudok beszélgetni, ha valakin azt látom, hogy intelligens, ha hasonlóak az érdeklődési köreink, és persze, valakinek a lelke előtt a külsejéhez vonzódsz, de az meg egy olyan preferencia, amit nem tudok megmagyarázni. Biztos ott van, hogy én se tudok egyből mindenki haverja lenni, és ezért nagy beszélgetéseim azokkal vannak, akik hozzám hasonlóak. Én igazán azokkal az emberekkel látom együtt magamat, akik hozzám hasonlóan nyugisabbak, és jól el lehet velük lenni, de ha így folytatom, egyedül fogok maradni, szóval, minden olyan lány nevében, aki valamiért a (mint ahogyan az előző hozzászólásban is olvashattad, a tökre nem tru férfias) típusod képviselőit kedveli, légyszi, ha tetszik valaki, és látod, hogy te se vagy közömbös neki, ne várd el, hogy meghódítson, mert leginkább nem fog. Én nem hiszek abban, hogy a srác nyomul és a lánynak hárítania kell, de csúnya vagy nem, a legtöbben arra a romantikus képre vagyunk beállítva, hogy azért a srác billentse át a barátságot valami másba, úgyhogy hiába vagy valakinek a zsánere, ha azt szeretnéd, hogy legyen valami, akkor lépj, mert addig csak trónolhatsz azon, hogy valakit megfog a személyiséged, de nem lesz belőle semmi. (ja, és mint sok lány, én is tetszettem olyan fiúknak, akik magabiztosabbak, népszerűbbek meg vagányabbak, és ők az értésemre is adták, szóval azzal, hogy valakit elviekben megfoghatsz, még mindig "ők" vannak előnyben)

Párom ilyen ember, nagyon szeretem. :)

Én elég extrovertált vagyok, és az exeim is jobbára azok voltak.

Neten ismerkedtünk össze, és ott nagyon megfogott (külföldö dolgozott akkor még). Egy hónapot csak skypeoltunk és nagyon jól elbeszélgettünk, majd tali, egyből össze is jöttünk.

Nekem sokáig, amíg át nem költözött ide, nem tűnt fel, hogy visszahúzódó lenne, igazából szerintem munkában is kiáll magáért (más részlegen, ugyanannál a multinál dolgozunk), tisztelik, szeretik.

De van mikor szívre vesz dolgokat és akkor morfondírozik magában, de ilyenkor tudom, csak hagyni kell egy pár órára, ami nekem nem gond. :)

Viszont azért is szerettem bele, mert emögött hatalmas szív van, és nagyon mély gondolatok. Ő is sok visszautasítást kapott mint én, és nagyon megbecsüljük egymást, a kapcsolatot.

Ezentúl nekem ő hihetetlenül férfias. Ott kezdődik, mert beszélni a problémáiról és mindig támaszkodhatok rá. Ez olyan szinten vonzó nekem hogy el se tudom mondani! :)

A másik, ambíciózus. Munkában is, de otthon is. pl ő egy igazi számítógép-geek.

De már ezeregy dolgot megcsinált otthon, pl új zsanért tett a leszakadt szekrényajtóra, megszerelte a nem jól bezáródó ablakot, kitakarította a klímát, fagytalanította a fridzsidert, stb, amihez, én, bevallom, többségében szakembert hívtam volna.

Szóval ő nekem egy nagyon kompetens, szuper, megbízható, csupaszív csoda. :) Mondom is neki viccelődve, nem bánom hogy csendes típus vagy, nem kell minden lánynak tudnia milyen fantasztikus vagy :D