Ha szeretnétek a lányt, együtt lennétek vele titokban? Hogy mondjam meg neki, hogy így boldogtalan vagyok?

20 éves vagyok, a barátom 24. Január óta élünk együtt.

Azóta elég gyakran veszekszünk, pedig előtte semmi gond nem volt... A baj az, hogy anyáék azt mondták, hogyha a barátomat választom, tőlük semmilyen segítséget, támogatást ne várjak. Előtte pedig mindent megkaptam... Szóval elég nehéz nekem így, hogy ott kellett hagynom a lakásomat (nem volt muszáj, de büszkeségből odaadtam anyának a kulcsokat), hogy nem ehetek a kedvenc éttermeimben, reggel nem vehetem meg a szokásos kávémat.

Tegnap is összevesztünk a barátommal, mert a kedvenc sminküzletemben akció van most a rúzsokra és vettem 3 rúzst 15000-ért. Itthon meg kiakadt, hogy ő nem ezért dolgozik, meg hogy az a nyaralásra volt félrerakva, stb. De könyörgöm, én nem akarok egy balatonparti, 5 napos nyaralásra spórolni, mikor én élővízbe nem is megyek...

Szerzett nekem munkát egy barátja által, mert az ő fizetéséből nem tudtuk volna fizetni az albérletet, meg mindent, de én utálom azt a helyet, a város másik végén van, minimum háromnegyet órát kell mennem odáig. Későn végzek, fáradt vagyok, semmire nincs időm. Ja és ha kocsival megyek inkább, akkor beszólogat, hogy azért ennyi pénzünk nincs, meg hogy az a kocsi rengeteget fogyaszt, lehet hogy ezt apa finanszírozta, de ő képtelen rá...

Plusz mellette egyetemre is járok. Én ezt már nem bírom, boldogtalan vagyok így. Azt hittem, hogy majd jó lesz és nem lesz szükségem a szüleim pénzére. Mert pl. a külföldi utakról, nagyobb bevásárlásokról lemondok, de az autó szerintem alap, meg nem igaz, hogy nem vehetek magamnak pár darab rúzst, mert akkor jön a lelki zsarolás, hogy ő ebédre nem költ magának, hanem visz inkább szendvicset...

Szeretnék újra jóban lenni apáékkal, de ahhoz az kell, hogy úgy tudják, szakítottunk. Így újra megkapnám a pénzt, visszamehetnék a lakásomba, nem kéne szenvednem a munkával. Életem legrosszabbja volt egy a másfél hónap. De a barátomat sem akarom elveszíteni, ezért arra gondoltam, együtt lehetnénk titokban és így mindenki boldog lenne.

Vagy szerintetek ez túl nagy kérés?

Mert azt mondja, nagyon szeret és boldognak akar látni, de én ilyen körülmények között nem tudok őszintén az lenni.