Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem kéne sutba dob ezt a hasonló a hasonlóval elvet és inkább a tetszésre menni?










Szép gondolat. De...
Ahhoz amit te vársz el nyitottnak kell lenni de valahogy az emberek nem szeretnek túl sok energiát feccölni ilyesmibe s kimozdulni a komfortzónájukból huzamosabb ideig.
Amire te gondolsz az egy jól menő párkapcsolat viszont a többségi kapcsolatok nem ilyen mert az emberek nem ilyenek.
De levezetem.
Kéne hozzá két önállóan is boldog ember. A többség nem az s a másiktól várják a nagy boldogság felhőét. Amikor rájönnek nem lett jobb az életük mert a hozzáállásuk, viselkedésük, gondolkodás módjuk nem változott a kezdeti elégedettségérzés lanyhulni kezd.
Kéne a két embernek hobbi vagy elfoglaltság amit mint írtad megmutathatna a másiknak s színesíthetik vele az életük ők is. Lehetne ez főzés, sport, viharvadászat, képzőművészetek,zenélés bármi. Van akinek a tévénézés is elég. De ha totál más az érdeklődésük s utálják a másikét mert mégiscsak hehéz hirtelen imádni bármit amit addig negatívan ítéltél meg.










Ha elmennél valakivel ide-oda, az nem a komfortzónából való kilépés lenne. Neked az úgy lenne kényelmes, komfortos. Az lenne az, ha egyedül mennél el.
Onnan tudod, hogy kilépsz a zónából, hogy nem csak pozitívak az érzéseid, netán kicsit félsz is.










Az egymás hobbijaiba való bevonódás a legkevesebb...
De ehhez már eleve kell egy olyan mentalitás, értékrend, beállítódás is.
Nem is olyan régen volt itt egy pasi, aki azon problémázott, hogy a barátnője folyton utazni akar, ő meg ezt pénzszórásnak tartja, inkább spórolna a közös otthonra. Tehát alapvető értékrendbeli, felfogásbeli eltérés volt köztük!
Abba is gondolj bele, hogy ha valakinek van valamilyen hobbija, az rendszeresen szeretné űzni, nem pedig alkalmanként. Lehet, hogy kétszer elmenni a párunkkal jópofa dolog, de hosszú távon már nem annyira az. Ez gyakorlati tapasztalat! Az én párom is próbált bevonódni a hobbijaimba: pár alkalommal eljött velem, aztán többször nem. Ugyanez fordítva is jellemző. Néha (ritkán) én is csatlakozom hozzá, de hosszú távon már nem vonz az Ő HOBBIJA. Jó, nekünk van sok közös tevékenységünk is, meg meg tudjuk oldani, hogy mindenki a sajátjával foglalkozik, nem függünk egymástól és ez így jó.
De a hasonló értékrend bizony nagyon sokat, rengeteget számít. A hobbi ennek csak egy nagyon-nagyon pici szelete.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!