Egy kolléganőm szerelmes belém, de én eddig nem "úgy" néztem rá, viszont nagyon kedvelem. Voltatok már ilyen helyzetben? Hogy alakult?

Mi a gondod, van barátnőd?

Miért kérdezed ezt, ha nem akarsz ezzel a nővel összejönni?Vagy mégis csak annyira imponált, hogy meggondoltad magad?

Nem nagyon voltam így,általában nem volt szükségem vallomásokra,jöttek a dolgok spontán.Most meg viszont nem is akarok színt vallani senkinek,jobb ez így,ahogy van.Neked javaslom,ha szimpatikus a csaj,adj esélyt a dolognak!Nem vesztesz semmit vele.

Én vagyok a lány egy pont ugyanilyen helyzetben: őrülten tetszik egy kollégám, és iszonyatosan beleszerettem. Nem egymás mellett ülünk, de napi kapcsolatban vagyunk. Tud arról, hogy mit érzek, de ő mindig is azt vallotta, hogy köztünk soha nem lehet semmi. Egyszerűen nem vagyok az esete (ő a szépségkirálynő lányokra bukik, én meg átlagosnak mondanám magam), miközben tőlem kapja meg azt a törődést, amit a párkapcsolatában nem kap meg. Ez utóbbival csak annyit akartam mondani, hogy hiába törődöm vele, hiába mondja meg nyíltan, hogy mennyire jól esik a gondoskodásom (pl. ha beteg), mert ezeket máshol nem igazán kapja meg, nem szeretett belém. Mi továbbra is barátok vagyunk, annyi különbséggel, hogy a párkapcsolati dolgairól nem igazán beszélünk.