A legtöbben miért tartják betegesnek a mi viszonyunkat a párommal? (többi a leírásban)

Szóval én és a szerelmem már 3 hónapja boldogítjuk egymást, én már amikor először megláttam teljesen odavoltam érte, bámulatos volt kábé első látásra beleszerettem. Sokáig "bolyongtam" mire megtaláltam őt és sikerült egyáltalán újra szóba elegyednem vele majd elég rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy köztünk nagyon erős vonzalom van egymás iránt. Ő csodaszép lány egyébként és hihetetlenül érzékeny lelkű kedves és ragaszkodó.

Mondhatjuk úgy, hogy túlzottan elhalmoz a szeretetével, a ragaszkodásával, a romantikával, hajlamos féltékeny lenni másokra és folyton félt engem picit túlzottan is. Ez pedig nekem egyszerűen tökéletes. Én mindig erre vágytam, mellette érzelmileg biztonságban érzem magam, neki meg merek nyílni, imádom, hogy amikor együtt vagyunk mekkora szeretettel fogad és folyton rajtam lóg ölelget puszilgat, kiszolgál folyton a kedvemre akar tenni, néha még pityereg is mert nem akarja, hogy elmenjek. Én ezt imádom, annyira szeretem pátyolgatni és vigyázni rá.

De pár ismerősöm sőt még apám is szólt már be nekem, hogy ez így nem lesz jó meg, hogy ez nem normális. Hogy ennyire csak egymással foglalkozunk és így "rád telepszik a csaj". Folyton írogat meg hívogat és aggódik. Nem fogják fel, hogy nekem ez így jó én ezt élvezem. Én is a lelkem mélyén ugyan ilyen ragacs függő típus vagyok mint Ő csak eddig még sosem élhettem ki magam mert az előző barátnőimnek nagyon sok voltam már. Mi tökéletes élvezzük egymást és engem egyáltalán nem zavar, hogy ilyen a párom, számomra ő az ideális.

Szerintem ha nekünk így jó akkor mégis milyen jogon akarja más megmondani, hogy ez nem normális és beteges?