Férfiak, ti minek örülnétek a párotoktól?

Azért ne alázd magad szolgasorsba csak azért, mert ő képtelen megnyílni.

Szerintem nem azon kéne dolgoznod, hogy lekenyerezd valamivel annyira, hogy végre megnyíljon neked vagy elfogadjon. Az lenne a fontos, hogy megtanuljatok rendesen kommunikálni és ismerjétek megy egymást. Lehet, hogy ez inkább tőle igényel nagyobb erőfeszítést, ami viszont mindenképp szükséges, mert egy kapcsolat nam vezet sehova, ha az egyik fél ennyire kiismerhetetlen és zárkózott.

Túlságosan igyekszel, ne csináld.

Én is ugyanilyen voltam a kapcsolat elején, mindent megcsináltam, mindenben a kedvére akartam járni, pont az ellenkezőjét értem el vele, mint amire vágytam. Megszokta a jót.

Aztán besokalltam, visszavettem a dologból, nem írtam, nem kerestem folyton, érdekes, azóta jobban figyel rám és észreveszi, megdícséri azokat, amilet megteszek :)

Ne felejtsd el, hogy a párod nem a gyereked, nem csecsemő, hanem férfi.

Mi ez a "mindenáron örömet akarok neki okozni" szindróma? Bennem ez sosem merült fel, mégis láttam rajta hogy boldog mikor együtt vagyunk. Legyél kedves, nőies, ne hisztizz hülyeségekért, légy felnőtt, hallgasd meg ha arra van szüksége. Ha pedig jön a szülinapja készíts vagy vegyél neki ajándékot. Ha nem tudod minek örülne, akkor FIGYELJ rá! Miket mondd, mit néz, olvas, böngészik. (nem kutakodva, csak mint egy figyelmes barátnő). Különösebben nem kell állandóan meglepni. Ne legyen megfelelési kényszered. Legyen természetes és vidám az együttlét.

31N