2 év kellett hozzá, hogy idáig eljussunk, miért viselkedik így, miért ilyen velem?

Sziasztok!

Hosszú lesz, előre is elnézést kérek. Azért próbálom, rövidre fogni.

Van egy fiú, akit egy könyvtárban ismertem meg. Már 2 éve oda jár és én is. Sokszor ott szokam tanulni, vagy olvasok, és vannak gépek ezért szoktam netezni is. Egyik alkalommal sikerült valamit elrontanom a gépen, és muszáj volt valakitől segítséget kérnem, mert bevoltam jelentkezve az emailomba, facebookomba. Ez a srác az egyik asztalnál olvasott, tőle kértem segítséget. Nagyon rendes volt velem és kedves. Akkor még nem fogott meg annyira a külseje, mert előtte nem az olyan férfiak jöttek be mint ő. Kicsit hosszabb szőke haj,zöld szemek, nagyon magas volt, szálkás tesű, izmos..de vékony. Nem volt egy kimondottan férfias férfi. De! Azért jóképű volt. Hamar elment, csak megköszöntem neki, hogy megcsinálta a gépet és vissza ment a helyére.

Minden héten heti 3x szoktam menni könyvtárba. És őt is láttam, MINDIG ott volt. Az első pár hét amúgy csak azzal telt, hogy néha - néha megnéztem magamnak..jó...lehet néha sokáig bámultam, pedig csak olvasott és semmi érdemleges dolgot nem csinált. Viszont így sokáig nézhettem és egyre jobban tetszett, szerettem volna vele beszélgetni, de nagyon kínosnak éreztem a helyzetet így is, hogy én ennyit bámulom őt és addigra már nem csak azért mentem a könyvtárba, mert én is imádom a könyveket..Már a hétvégén is rá gondoltam, hogy dejó lesz, ha megint látni fogom őt.

Lehet nagyon nyomulós vagyok, és ez gáz, mert én voltam az aki kezdeményezte a beszélgetést, de talán két hónap után már rászántam magam és oda mentem hozzá. Köszöntem neki, ő is nekem. Igazából láttam rajta, hogy értetlenkedik, nem érthette miért foglaltam helyet vele szembe, mit akarhattam tőle. Nagyon izgultam, soha nem éreztem még így, zavarban voltam. Kérdezősködni kezdtem, hogy mit olvas éppen, mióta jár könyvtárba, mit tanul és ilyesmi. Először mintha megdöbbent volna, de utána ő is kérdezett tőlem, és beszélgetni kezdtünk. A könyvtár zárásig ott voltunk és este 7-kor indultunk el haza, de már az épületben elköszöntünk egymástól.

Eztkövetően mindig ott találkoztunk és beszélgettünk, de én voltam az aki leült mellé, aki köszönt neki először és mindig próbáltam fenn tartani a beszélgetést. Ez sikerült is..

Nagyon megszerettem őt, annyi mindent elmesélt nekem. Bármit kérdezhettem tőle, mindenre választ kaptam és mindent szerettem benne!! A családjáról, suliról, barátokról, exekről, hobbiról, mindenről szó esett. Már ő is kezdett érdeklődni komolyabban, ezt érezni kezdtem. Mert ezután történt úgy, hogy amikor meglátott akkor már elém jött és köszönt nekem, mosolygott rám, kérdezte, hogy miujság mi volt a suliban stb.

Azthiszem ez az egész bő másfél évig tartott. Addig egyszersem pusziltam meg, nem volt ölelés sem. Pedig elég szoros kapcsolatban voltunk, mármint olyan értelemben, hogy szerintem én velem nagyon bizalmas volt és úgy éreztem nagyon kedvel engem és egyszerűen csak éreztem, hogy lehetne már ebből több is. Vágytam arra, hogy megérintsem őt, megakartam ölelni, puszilni, csókolni, nagyon megtetszett a szőke haja, és amúgy van a szája alatt egy heg ami olyan mintha mindig sebes lenne neki. Szóval nem valami szép, de nekem már az is tetszett, sőt lehet hülyén hangzik, de még mindig megakartam ott csókolni, megharapni kicsit vagy nyalogatni, puszilgatni. Végig akartam simogatni a borostás arcát, most már mindig tiszta szőrős neki és jobban is nézki így. Van neki egy fekete gyűrűje a kezén, az is tetszik, végig akartam puszilgatni az ujjait, a nyakát, melkasát MINDENT akarok ami ő!! Annyira tetszik, szeretem őt, de ez így olyan kevés, én IMÁDOM, NAGYON SZERETEM!!!! Bármit megtennék érte, soha nem éreztem még ilyet, mindig ő jár a fejemben, ha beszélgetünk szerintem már látja rajtam, hogy szétfolyok a padon és a szemgolyóimat felkell szedni a földről. Ha a szexre gondoltam, akkor ő jut eszembe, hogy én vele szeretnék szeretkezni, vele akarom majd elveszíteni a szüzességem. Én őt akarom szeretni!! Boldognak akarom látni. ( persze azóta megtörtént a dolog)

Bocsi, hogy így el nyújtom, de nagyon sokat tudnék róla írni, már nem vagyok normális, ha rá gondolok és eszembe van nem vagyok önmagam.

Egyiknap nagyon szomorú volt valamiért, amikor oda mentem hozzá, teljesen letörtnek láttam. Kiderült, hogy több oka is van a letörtségének. Nem sikerültek neki a vizsgái, meg az öccsével is veszekedni kellett, mert állítólag lopáson kapták a szüleik és ő nagyon kiosztotta a testvérét aztán ez is rosszul esett neki, meg a munkahelyén felmondott, mert a főnöke elégedetlen volt vele, folyamat csesztette. Szóval rossz passzban volt. Próbáltam neki segíteni, vagyis..csak vígasztaltam, kérdeztem, hogy nincs-e kedve eljönni velem kajálni? Tudom, hogy ez nagyon ciki és most már tényleg nyomulós voltam. Nevetve megis kérdezte, hogy én most őt randira hívtam? Kicsit rosszul éreztem magam, mert zavarba hozott ezzel, de eljött velem. Hozzá teszem nem volt akkor valami lelkes.

Az este ennek ellenére jól telt, de még mindig nem történt semmi. Nem ölelt meg soha..és nem puszilt meg. Nem érintett meg engem, nem tudtam kiolvasni semmit a tekintetéből, csak abból tudtam leszűrni a dolgokat, amiket mondott nekem. De már nagyon rossz volt ez így. Szerettem ezt a férfit, elég régóta, de nem tudom, hogy ő mit érzett és mivel soha nem keresett igazán, úgy határoztam, hogy elmondom neki, hogy én szeretem őt. Igazából annyira nem voltam bátor..

Írtam neki egy levelet. Amikor a könyvtárban beszélgettünk ezt oda adtam neki. Mondtam, hogy akkor bontsa ki, ha egyedül lesz majd meg minden. De ő vissza adta a levelet és azt mondta, hogy ha akarok valamit akkor azt most közöljem vele, ne írogassak neki, mert nem tudja ezt értékelni igazán. Annyit sikerült elmondanom neki, hogy nagyon megszerettem őt és kedvelem, érzek iránta valamit. Próbáltam nem tolakodni, nem akartam letámadni őt. Végig hallgatott, de csak hümmögött, és azt mondta inkább elolvassa a levelemet, de MOST és nem máskor. Amikor végzett vele, azt kérte tőlem, hogy hagyjak neki egy kis időt, mert most összezavartam és egyedül akar lenni.

Nem értettem miért mondta, kicsit ellenséges volt velem, már akkor amikor oda adtam neki a levelet. Nem értem miért. A következő nap találkoztunk megint, de elzavart amikor oda mentem hozza. Szószerint azt kérte tőlem, hogy " Most ne gyere ide kérlek". Haza mentem, tudtam, hogy nem érez irántam semmit, hogy tolakodtam, nyomultam rá nagyon, hogy az elmúlt 2 év során lassan, már rájöhettem volna arra, hogy csak haverként tekintett rám, meg nem is igazán kedvelhetetett stb. Utána egy hétig nem mentem könyvtárba, aztán amikor mentem akkor ez este felé volt, csak kikölcsönöztem egy könyvet, akkor ott volt ez a férfi akit imádok még mindig,oda jött hozzám. Én meg mondtam neki, hogy "kérlek hagyj békén" aztán levegőnek néztem. Kijött velem az épületből utána, és maga felé fordított. Lehet nem kellett volna megjegyzést tennem, de rögtön az jutott eszembe, hogy hozzám ért. Mondtam is neki, hogy " azta te hozzám mertél nyúlni?" Erre meg úgy csinált mintha nem értette volna mit kérdeztem. Na mindegy...a lényeg,hogy csalódott volt, amiért nem jöttem, mert azthitte először, hogy kijelentkeztem és nem megyek többet. Ezért már az elején azt kérte, hogy adjam meg neki a tel.számom és a facebook nevemet is. Tökjó...2 év után sikerült idáig eljutnunk. Most éreztem először azt, hogy nem akar engem elveszíteni, vagy nem tudom. Nem beszéltünk sokat, zavarban voltam. És szerintem ő is, pedig nem rá vall, mindig kedves, csöndes volt, de komoly és picit fölényeskedő is. Annyit kért, hogy ne tűnjek el legközelebb. Mondtam neki, hogy oké. Aztán mentem volna, de megkérdezte, hogy átölelhet-e engem? Vagy nagyon haragszok rá? Hát már el is szállt minden haragom. Nagyon izgultam, egy ÖLELÉS miatt izgultam, amikor átölelt és megszorította a derekamat és éreztem a melkasát..nagyon boldog voltam. Tényleg!! Lehet nagyon primitív leszek, de azt éreztem, hogy ő az ENYÉM!! Én vagyok az aki hozzá érhet, érezhettem az illatát, meg olyan jó érzés volt. Még soha nem voltam férfival, nem ért hozzám senki. És most itt volt az az ember, akit szertek. Mondtam neki, hogy szeretem őt. Nem igazán érdekelt, hogy erre mit mond, csak jó érzés volt kimondani és addigra már tényleg átléphettem minden határt, mert elkezdtem a ruháján keresztül puszilgatni a melkasát, sőt utána hozzábújtam és megfogtam a hasát ott kezdtem el simogatni. Nem szólt rám, csak hozzám nyomta magát. Rendesen lihegett, éreztem hogy szuszog amikor a felső testét cirógattam. És ő is végre hozzám ért, a kezemet, derekamat kezdte el simogatni, utána meg a hajamba markolt és a nyakába húzta a fejemet. Nagyon jól esett, hogy hozzám préselte magát. Megpuszilta a homlokomat és végre megcsókolt. Nagyon jó volt vele a csók, igaz én béna lehettem, mert teljesen átvette az irányítást és csak megfogta a fejem úgy csókolóztunk. Aztán azt kérdezte tőlem, hogy akarok-e folytatást, mert ha nem akkor hagyjuk abba. Olyan ingerült volt, tetszett, hogy ilyen. Éreztem, hogy már kíván, mert hát felállt neki. De nagyon izgultam, mert nem voltam még senkivel.

Lefeküdtem vele a lakásán. Persze megkérdezte, hogy szűz vagyok? Mert állítása szerint, mindig úgy viselkedtem vele, hogy leesett neki, hogy ártatlan vagyok még. Nagyon gyengéd volt velem, tényleg figyelt rám, igaz utána nagyon nem bírt magával, egész este azt hajtogatta, hogy ne merjem faképnél hagyni. Figyelmes volt és gyengéd, de nem mondta, hogy szeret engem, azt sem beszéltük meg, hogy mit mond arra, hogy én szerelmes vagyok bele.

Ugyanúgy találkozunk a könyvtárban, néha felhív telefonon, beszélünk facebookon, de ott a legritkábban.

Nem mondta, hogy szeret..nem reagált semmit erre..

De..skacok nekem van egy rossz előérzetem. A szerelmem szerintem biszex..vagy nem tudom. Amikor a lakásán voltam és használhattam a laptopját, egyszer láttam, hogy a dokumentum mappák tele vann olyan képpel ahol a barátaival, fiúkkal van. És volt egy kép amin a fiúnak az arcára adta a puszit ráadásul átölelte. Nem érdekel, ha biszex!!!! Csak nekem ezt nem mondta még és szerintem nem meri felhozni a témát. Facebookon is a profilképe ő meg egy barátja van.

Most már keres, érdeklödő nagyon, sőt a hétvégét is együtt akarja velem tölteni. Azthiszem szeret engem. Úgy néz rám, ahogy eddig nem, mindig mosolyog, ha beszélek hozzá,vizslat, a szemembe néz ÉS HOZZÁM ér. Megérint, megcsókol, ölel.

Tegnap kaptam tőle egy könyvet és azt kérte tőlem, hogy maradjak nála az este. Ott maradtam, egész este szeretkeztünk meg babusgatott. És ma meg megyünk vacsorázni. De nekem fontos lenne, hogy választ kapjak. Arra, hogy ő mit érez irántam, mit reagál a levelemre, és megszeretném tudni, hogy biszex? Mert ha az is, nem zavar. Csak az az igazság, hogy lehet a párja az akivel a képen szerepelt, sok közös fotójuk van és..nagyon bizonytalan vagyok.

Szerintetek mit tegyek? Nem akarom megbántani. Mert nem viselkedik úgy mintha..a férfiakat is szeretné, vagyis nem látszik rajta, hogy biszex. Tartanék attól, hogy rosszul reagál majd.

A másik kérdésem az lenne, hogy szerintetek miért csinálja velem ezt? Ő miért nem képes kimondani még mindig, hogy szeret? Lehet nem is szeret engem, nem szerelmes?

Olyan érzésem van mindig, mintha titkolna valamit, leginkább az érzéseit, mintha elakarná őket nyomni. Vagy nem tudom.

L