Van még rá esély, hogy bármi is lesz belőle?

Van egy férfi az életemben, aki a sok rossz után megismert, kihúzott a bajból és folyton kiállt mellettem. Én mindig többet éreztem iránta igazi barátsánál, de így is úgy is ő lett a legjobb barátom. Az elején összejöhettünk volna, de egy rakat dolog miatt azt mondta, hogy mégsem kéne, elsősorban azért sem, mert van köztünk 11 év korkülönbség. Volt ez mind 3 éve. A 3 év alatt egyszer volt barátom, és neki is barátnője ami nem tartott tovább alig pár hónapnál egyik kapcsolat sem. Mi mindig megvoltunk egymásnak extrákkal, de ez idő alatt sosem. Még ennyi idő után is azt tudom mondani, hogy tudnám szeretni, tudnék vele és igen szeretnék is. Köztünk ez folyamatsan állandó téma. De mára sosem vállalom előtte fel igazán azt, hogy igen én is szeretném, mert félek, hogy akkor végleg eltávolodna tőlem. Az elmúlt egy évben, rendkívűl összenőttünk. Szinte mindennap beszélgetünk, sűrűbben is találkozunk. Ó igen, nem igazán van időnk találkozni, ami persze ha kapcsolatban lennénk változna, de így nem igazán akarunk/tudunk. Viszont tegnap volt egy éjszakánk együtt, egy ittas éjszaka és beszélgettünk rengeteget. Megint szóba jöttünk mi is. Azt mondta, mostanában gondolkozott azon, hogy mi lenne ha összejönnénk, de valószínáleg olyan lenne szerinte mint egy régebbi kapcsolata, ahol csak úgy volt a másik és arra jó volt, hogy egy kicsit visszaszokjon a kapcsolatba. Azt mondtam, hogy én nem tudom, hogy lenne. Nem merem neki mondani, hogy igen én akarom, mert félek, hogy elvesztem és akkor azt mondja ennyi sincs köztünk. Valamint már a húga is tud rólam. Idáig abszolút titokban működött az egész. Valamint apukájának is simán elmondja, hogy nálam van, velem alszik, pedig soha nem láttam még őket. Fura. Ez idáig nem volt. Van esetleg remény arra, hogy az ő álláspontja változik? Vagy mondjam neki legközelebbi alkalommal személyesen, hogy én is gondolkoztam ezen és én is úgy látom nem lenne rossz?

25L