Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez ma tényleg ennyire ritka? Miért ennyire rosszindulatúak az emberek? Vagy tényleg egy kitartott nő lennék?
19 éves voltam, amikor megismertem a páromat. Ő akkor volt 34. Átlagos testalkatú, humoros, jó pozícióban levő férfi. Akkor elkezdtünk találkozgatni. 2 év múlva megszületett a fiunk. A fiunk bölcsibe ment, én meg elkezdtem magamat képezni. Amikor már tudtam a tudásommal mit kezdeni, a párom segített (anyagilag) elindítani egy saját vállalkozást. Azóta ott dolgozom, magamat folyamatosan képzem továbbra is. Azóta lett még egy gyerekünk, egy kislány, ő most 3,5 éves, én pedig 32.
A kérdést az ihlette, hogy rengeteg olyan ember van a környezetemben, akik ellenségesen viselkednek. Nem értem, hogy miért. Soha nem csaltam meg a férjem, ő sem engem. Miért annyira hihetetlen, hogy jól megvagyunk. Olyanokat mondanak rólam, hogy semmi más oka nincsen annak, hogy együtt vagyunk, csak az, hogy én a pénzére hajtottam már 19 évesen, meg biztosan nem lennék vele, ha nem lenne pénze csak ránk kell nézni, ráadásul anyám olyanokat mond közös ismerőseinknek is, hogy amióta nekem is nagyobb sikereim vannak, már nem érdekel engem, nem látogatom elégszer.
Hogyan lehet ezt feldolgozni? Engem érdekel más emberek véleménye és nagyon rosszul esik ez az egész. Nagyon sok embert ismerek az állásomból kifolyólag, szóval nagy az ismertségi köröm és fáj, amikor ilyeneket mondanak rólam. Soha nem fogják elhinni, hogy tényleg egy jó házasságban élek? Ez lehet, hogy hülyeségnek tűnik, de egy közepes méretű városban lakunk, ahol azért az emberek többsége ismeri a másikat, és rosszul esik, amikor ilyeneket hallok vissza még ma is.
Anyámmal mit tehetnék? Gyakorlatilag a saját lányát járatja le, és volt olyan kuncsaftom, aki azt mondta egy másiknak, hogy most már másnak lát, nem szívesen jár hozzám, amióta anyám sírt neki.
válasza: válasza:8as. Fordított esetben más a megítélés, de a férfinak nincs szüksége segítségre amíg van két keze.
30/f
válasza:"A párod, mióta vállalkozóvagy, gondolom már nem pénzel, így nem értem a dolgot."
Az igennn, adj 20 milliót, utána nem kérek semmit, ígérem, a saját lábamon fogok állni! :DDD
válasza:De, sokszor kellene a segítség a férfiaknak is. Csak tudják, hogy nekik úgysem segít senki, főleg nem a nők.
És nem csak anyagi dolgokra gondolok.
válasza:kíváncsi lettem volna, ha nem lett volna jómódú pasi és 21 évesen téged szakképzetlen embert nem tudott volna eltartani a gyereketekkel együtt, nem fizette volna a lakást, a rezsit, a kajálásodat évekig, a sulijaidat, a gyereknek kellő dolgokat akkor is vele lennél e a mai napig.
Van egy olyan érzésem, hogy nem, de ez már soha nem fog kiderülni.
válasza: válasza:Az embereket nem ez zavarja. Hanem az a 15 év korkülönbség, ami köztetek van. Ha csak 5 lenne, senkit nem érdekelne.
Elég visszataszító a legtöbb ember számára, ha egy 35 éves pasi egy 19 évessel kezd.
Számomra is. Most, hogy idősebb vagy, mit gondolsz, milyen szinten van egy 19 éves? Nem te, mert magát mindenki fene érettnek gondolja. Hanem látsz olyan 19 évest, akit egyenrangúként tudsz kezelni a karriered során, esetleg el tudod őket képzelni a barátnőidként?
A más világ kártyát nem illik kijátszani, 20 éve is pont ennyire más világ volt.
válasza:Először is a " mi lett volna, ha..." típusú kérdéseknek nincsen értelme. Mert például mi lett volna, ha a párotok alkoholista lett volna? Most ez kb ilyen, hogy mi lett volna, ha én "rusnya" lennék.
Azzal nem jövök, hogy a világ más volt, mert veled értek egyet, akkor is voltak veszélyek, igazságtalanságok, stb... De ugye nem gondolod komolyan, hogy minden 19 éves egyforma. Ez kb olyan mintha azt mondanád, hogy minden nő egyforma, holott tudjuk mennyire nem igaz. Hozok egy személyes példát. Ismerek egy nőt, egy hónap különbség van közöttünk életkorban. Gondolkozásban viszont! Amikor tizenévesek voltunk, azt gondoltam, hogy majd változik, most még éretlen, stb. Aztán amikor huszonévesek lettünk és a hülyeségeket tovább halmozta az életében rájöttem, hogy valójában szinte biztos, hogy ő sohasem változik meg, nem nő fel. Ha ismernél minket tudnád, hogy teljesen mások vagyunk, voltunk és leszünk. Szóval vannak normális emberek a 19 évesek között és vannak id*óták a 32 évesek között is. De nem baj, minden jót kívánok neki most is! Ez csak egy példa volt :)
Szerintem én értelmes, érett 19 éves voltam, és a gyerekvállalást sem találtam korainak. Teljesen más volt a két gyerek pici korát megélni, de alapvetően nagyon élveztem és anya is szerettem lenni már 21 évesen is. Szerintem az, hogy 32 évesen van egy 11 éves fiam csodálatos, más ebben a korban még azt sem tudja, hogy mit akar az élettől. A párom kora miatt nyilván én sem akartam kitolni a gyerekvállalást, de talán még így is korainak tűnhet.
Én pont a saját példánk miatt nem értem azokat, akik csodálkoznak az ilyen kapcsolatokon. Olyan párt is ismerek, ahol a nő 10 évvel idősebb, most 40 éves és babát vár, számomra például ők egy tökéletes pár.
Anyukámról annyit, hogy ő is dolgozik, én is dolgozom (+itthon is van dolgom), de hétvégén szinte mindig megyünk. Emellett ő is jöhetne bármikor, amikor én du megyek dolgozni, legtöbbször a párom itthon van a gyerekekkel, de nem jön. Pedig neki is kb 15 percébe telik, hogy a házától a mi házunkig eljöjjön, mégsem teszi. Persze erre is megvan a magyarázata, hogy úgy érzi a párom nem látja szívesen, biztosan csúnyákat mondunk a gyerekeknek róla, stb. Szóval nem egyszerű!
Köszönöm a válaszokat!
válasza:#19 Ezzel most nagyon egyet értek!
Kicsit sem szültél korán, talán a legjobb időben jött az első babád.
Igaz, te sem tartozol a "mai fiatalok" közé, de sok, korodbeli nő is példát vehetne rólad, a szidalmazás helyett.
A mai 19 évesek, még tartós kapcsolatot sem akarnak, nemhogy gyereket. Szülni, majd 40-50 évesen akarnak, (100egyéjszakás után) amikor már úgysem esnek teherbe, ha meg mégis, akkor sem kiváncsiak a gyerek általános iskolai ballagására, mert úgysem érik meg, max az öregek otthonában. Szegény gyerek meg dolgozhat tizenévesen, hogy gondoskodni tudjon a "felvilágosut, inteligens" szüleiről.
Bár téged nem lehet annak nevezni, de nem az a szégyen, ha egy nő "kitartott". Hanem az, ha lehetne, de nincs családja, gyerekei. A "karrierje", meg az önző szórakozásvágya meg sz.t sem ér. Persze ezt mire elismerik már késő lesz.
A családoddal törődj, az a valódi érték. És hogy mit pletykálnak, mondanak? Kit érdekel? Csak az dumálhat, akinek több gyereke van, és jól is neveli őket. Tőle viszont csak jótanácsot kaphatsz, nem bántást.
Egy nő karrierje a családja. "Maradi" duma, és sokaknak nem tetszik, de az idő igazol majd. Vagy nem, mert ha így megy tovább kihal a népünk. Hacsak, nem tanulnak meg szülni is a férfiak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!