Megijedt, hülyített, vagy mi?

Azt gondolnám, hogy a rossz párkapcsolata miatt elkezdett velem flörtölni és amikor folyománya lett nyilvánvalóan (a vallomás, hogy te elkezdtél érezni iránta)

ettől megijedt, mert számára ez csak egy játék volt, valaki figyelt rá, ha már a párja nem. Ezért húzta be a kéziféket.

A párját (még ) elhagyni nem akarja, viszont avval, hogy kerül nem akar hülyíteni sem. Ergo rájött arra, hogy túl sok lovat adott alád úgy, hogy nem akar semmit, mert csak flört volt és némi figyelmet kapott, amit eddig nem.

Ez még változhat, ha érezni kezdi a hiányt, hogy melletted milyen jó volt.

De lehet, hogy marad így minden, mert nem akarja megcsalni a párját, így inkább kerülni fog, míg a kísértés el nem múlik részéről teljesen.

Kérdés, hogy miért van együtt a sráccal? Talán rá érvényes, hogy a biztosat nem adja fel a bizonytalanért.

A konkrét válaszhoz ismerni kellene az előéletét. Hogy hogyan alakult így a kapcsolat, ahol most tartanak. Hogy milyen volt előtte a szerelmi élete.

Igen, gyáva és kényelmes, de nagyon nem mindegy, hogy miért.

Meglehet, a vallomásod után jött rá, hogy nagyon a végét járja a mostani kapcsolata, és mivel nem megcsalós típus, ezért most vívódik, hogy menjen vagy maradjon. Addig pedig kerül, hiszen nem akar téged hülyíteni, esetleg fél, hogy több lenne a dologból - ha nem közömbös irántad -, és így könnyebb őszintének maradnia mindenkivel.

Ez esetben az általános vélekedés az lenne, hogy milyen egy arany lelkű pasi, elkerüli a csábítást, nem csalja meg a barátnőjét, jajjdeőszinte, mert (ha úgy alakul) előbb véget vet a jelenleginek, addig téged messzire kerül.

Persze a gyakorlatban ez nem igaz, te nagyon jól tudod, hiszen ő kezdte a dolgot - és te továbbra is szenvedsz, amíg ő eldönti, hogy mit akar.

De az érmének mindig két oldala van. :)

Más az, ha panaszkodik az ember, és más az, ha történik valami, ami rádöbbenti, hogy "igen, ez tényleg a valóság". Te voltál az a valami.

Azzal, hogy ő most meghátrált, már nem keres, mellőzi a barátságot is, lényegében döntött. Lehet - sőt, szinte biztos -, hogy rosszul, de a jelen élethelyzetben döntött. Nem melletted.

Voltam hasonló szituban, mint te. Én próbáltam erőltetni, próbáltam megbeszélni a dolgot, főleg, hogy nem csak félreérthető jelzéseket kaptam, hanem nálunk csók is elcsattant.

Hónapokig szenvedtünk, tucatnyi "nem tudom" és "nekem is nehéz" típusú rizsázást kaptam.

Végül a te esetedhez hasonlóan, meghátrált és eltűnt, látványosan került. Értem nem hagyta el a párját. Mert sajnálta, mert sok év, mert senkit nem akar bántani.

Én piszkosul szenvedtem.

Utána kiderült, hogy nem sokkal később megjelent egy másik nő is a képben, aki nálam sokkal-sokkal rámenősebb volt - és értem nem, de érte már befejezte a rossz kapcsolatot.

Meglehet, mindössze az a néhány hónap tépelődés kellett neki, míg rájött, hogy _tényleg_ vége a sok éves rossz kapcsolatnak, hogy már nincs mit menteni.

Nálunk ugyan hepiend lett a vége - bár eltelt utána egy év, de újra összesodródtunk -, de a mostani eszemmel azt tanácsolnám magamnak, és azt tudom tanácsolni a hasonló helyzetedben neked is, hogy ne menj bele.

Sokkal nagyobb szenvedést okozol magadnak ezzel, hogy tépelődsz, és reménykedsz, és a miértekre keresed a választ. Itt nincsenek jó válaszok, érzelmek döntenek, és nem fogod tudni reálisan megmagyarázni.

Engedd el, zárd le, felejtsd el, még ha nehéz is. Rengeteg szenvedést megspórolsz. Higgy nekem.