Elutasítottam, de szeretem. Csak nagyon bonyolult ez a helyzet. Mit tegyek?

A volt barátom 1 éve szakított vele, 4 hónap járás után, mert "nem volt ideje rám", úgy éreztem elhanyagol, ezt szóvá is tettem neki, a vége pedig az lett hogy kidobott. Nem volt veszekedés, harag, egyszerűen megbeszéltük hogy ez így nem jó és elváltak útjaink, utána még párszor beszélgettünk barátilag, de az utóbbi hónapokban egy szót sem váltottunk egymással.

Elég sokat szenvedtem, és nagyon nehéz volt nagyjából túltennem magam a dolgon..na de most meg ismlt felbukkant a fiú a színen.

Ki szeretett volna békülni, azt mondtam neki gondolkodjon ezen egy kicsit. Pár nappal később ismét felkeresett, azt mondta átgondolta a dolgot és szeretné ha újrakezdenénk.

Én azt válaszoltam neki, hogy talán jobb lenne ha nem jönnénk újra össze, mert bár vannak még érzéseim iránta, én egy komolyabb kapcsolatot szeretnék, ahol nem kell kételelkednem és félnem attól, hogy újra elhanyagol aztán elhagy.. És nem vagyok biztos benne, hogy ő tudná azt a biztonságot és stabilitást nyújtani nekem, amire vágyom.

A fiú azt reagálta, hogy ha így gondolom akkor legyen, reméli hogy boldog leszek, de nagyon sajnálja a dolgot, változni akar. Ő hitt/ hisz benne hogy működne köztünk ez a dolog.

Azóta hogy elutasítottam, nem beszéltünk egymással. Engem viszont nagyon bánt a dolog... egyrészről úgy gondolom, hogy helyes döntést hoztam, és ezzel magamat is és őt is megvédtem egy újabb kudarctól..másrészről pedig nagyon hiányzik és ott van hogy "mi van ha".. Egyik pillanatban azt érzem jó ez így, utána pedig sírok és megőrülök miatta.

Szóval szeretnék vele lenni, de a félelem és a kételyek visszatartanak.

Mit tegyek? Belebolondulok ebbe a hyelzetbe, nagyon rossz.

Előre is köszönöm a válaszokat!

25L (a fiú 26 éves)