Vesztettek már el úgy barátságot, hogy az illető belétek zúgott? Hogyan éltétek meg?

Igen, volt benne részem, mikor kolis voltam. Szobatársnőm, akivel nagyon jó barátnők voltunk, lett egy pasija. A sráccal jól kijöttem.

Viszont a srác már túlságosan "barátkozós" volt, és engem zavart, hogy a barátnőm pasija rám akar mozdulni. Lefektettem a korlátokat, és kész. Utána már szinte nem is álltunk szóba egymással.

A barátnőmet jobban tisztelem, mint egy ilyen alakot.

(A srác nem is volt az esetem.)

Igen. Három éve voltunk barátok, már szinte ilyen mesébe illő legjobb barátság volt (mindenki irigyelte is és csodálták, hogy tényleg létezhet fiú-lány között ilyen erős és hátsószándék nélküli barátság)... mindig mindent együtt csináltunk, soha nem közeledett felém pedig rengetegszer volt, hogy egymásnál aludtunk, volt mikor együtt ittunk be stb... pont emiatt nem gondoltam, hogy bármit is érezne.

Aztán neki jött egy rossz időszaka a családja miatt, megbeszéltük, hogy kiülünk borozni és kibeszéljük a problémákat magunkból. Több órán át beszélgettünk a dunaparton, aztán csak csöndben ültünk és néztük a vizet. Akkor mondta azt, mindenféle előzmény nélkül, hogy "ha valaha elveszek valakit feleségül, az te leszel".

Nem tudtam mit mondani rá, mindennél fontosabb volt nekem de tudtam, ha megpróbáljuk abból csak baj lehet. Én fiatal voltam és alkalmatlan egy kapcsolatra.

Másfél évig nem beszéltünk, tudtam, hogy ezzel nagyon megbántottam és nem akartam, hogy szenvedjen. Ő azt mondta megpróbálja "elnyomni" magában, de mindannyian tudtuk, hogy nem fog menni.

Másfél év után egy koncerten találkoztunk. Beszélgettünk, elmeséltük az eddigi történéseket (neki is voltak kapcsolatai azalatt, nekem is). Anno is mindig együtt mentünk haza a bulikból (közel lakik), most is együtt mentünk. A buszmegállóban mikor elköszöntünk megöleltem őt. Nagyon hiányzott, senki nem tudta pótolni azt az erős köteléket ami köztünk volt. Percekig szorítottam és éreztem, hogy nem akarom elengedni. Megcsókolt, és akkor tudatosult bennem, hogy nekünk most jött el a mi időnk. :)

Ez volt négy éve, azóta is töretlenül együtt. Még csak vitánk se volt, fülig szerelmesek vagyunk a másikba. Nincsenek véletlenek.

... ja és behajtotta az ígéretét, májusban lesz az esküvő. :)

27L

Utolsó (#3): most nagyon irigyellek :)

Hasonló helyzetben, csak én vagyok nőként a nagyon szerelmes, és én is pont azt érzem, mint anno a párod. Ha valaki, akkor csak ő. :)

Mi azóta is barátok vagyunk, próbálok vigyázni magamra, mert ő kategorikusan kijelenti, hogy köztünk soha semmi nem lehet. Ezt tiszteletben tartom, nincs is értelme mást csinálni.

De olyan jó volt olvasni, hogy valakinél mégis átfordulnak ezek a dolgok. Nagyon szép történet. :) Gratulálok az eljegyzéshez :)

Igen, nem is egyszer. Minden esetben szörnyű volt elveszíteni az akkori legjobb barátomat.

A legutóbbinál összejöttem a sráccal, de nem igazán működött. Képtelen voltam úgy szeretni, ahogy kellett volna. Én szakítottam, de szerintem engem még jobban megviselt, mint őt. Egészen addig bűntudatom is volt, míg meg nem tudtam, hogy a kapcsolat elején az egyik legjobb barátnőmet szexre invitálta. Nem az exem lelkiismeretén múlt, hogy nem lett belőle semmi...