Beleszerettem egy lányba, aki (mint most kiderült) barátként tekint rám és semmi több. Hogy felejtsem el?

Megértelek, mert ugyanebben a helyzetben vagyok, én a barátságot is megpróbáltam vele, de egyszerűen nem ment, ami egyszer több volt, az már nem lehet kevesebb. Iszonyú fájdalmat érzek, ugyanakkor rengeteget erősödtem is személyiségemben ennek hatására. Túltenni magam nagyon nehéz, mert nap mint nap találkozunk. Szeretem őt, legszívesebben vele lennék, de el kell engednem, nem kényszeríthetem rá magamat, azt szeretném ha boldog lenne és azt kívánom, hogy találja meg azt a fiút, aki boldoggá teszi, ha már én tehettem. Ilyesmikre gondolok és ettől jobban érzem magam, illetve örülök, hogy volt erőm legbelül is elengedni őt, most is nagyon fontos nekem, de így teszek a legjobbat neki, ha távol maradok tőle.