Hogyan tudnám leállítani a féltékenykedését?

Azon már rég túl vagyunk, hogy beszélek vele erről, mert hiába győzködtem, hogy szeretem és semmi köze ahhoz, hogy én kivel vagyok, egy fiúbarátom csak azért is előhozza ezt a témát.

Kezdeném azzal, hogy barátommal most lesz 2 hete hogy vagyunk együtt és nem ismerik egymást a már fent említett haveri barátommal. A lényeg, hogy ez a srác elkezdett mondani róla olyan dolgokat, hogy nem hiszi el, hogy egy ilyen szépfiúval kellett összejönnöm, sehogy nem látja neki a jövőjét és számára nem egy olyan embernek tűnik, aki megtenne a családjáért mindent. Valamint barátom 2011 óta foglalkozik zenével: gitározik és énekel. Nem nagyon tervezett komoly dolgokat ebből kihozni, viszont most, hogy lassan befejezi az egyetemet, szeretne ezzel komolyabban foglalkozni. Egy ideje énektanárhoz is jár, de mindemellett mindenképpen figyelmet szeretne fordítani arra, amit egyetemen tanult és ezzel is elhelyezkedne.

Ezt csak azért mondtam el, mert a srác azzal is előhozakodott, hogy ha a közeljövőben netán sikerre tesz szert és sokan fogják ismerni, akkor nuku magánélet és semmiféle érdeklődése nem lesz a körülötte lévő emberek felé.

Mikor megkérdeztem, hogy miért érdekli ennyire a saját életem, akkor nemes egyszerűséggel annyit mondott, hogy nem tudja, csak rossz tapasztalatai vannak az ilyen kinézetükre nagyon sokat adó emberekkel.

Egyből levágtam, hogy neki barátom kinézete a baja. Kicsit röhejes mert azt hittem hogy nem a dedóban vagyunk. Ami azt illeti ennek a srácnak nincs önbizalma, kicsit teltebb (nem olyan durván) és gondolom ezt töltötte most rajtam ko. Valamint ez nekem úgy érződött, hogy nagyon féltékeny.

Fentebb említettem, hogy témát is szoktam váltani, direkt elterelem a szót, ha a barátomról kezdünk beszélni, de ígyis úgyis ugyanott lyukadunk ki, ugyanannál a beszélgetésnél.

20/L