Szerintetek nem normális dolog, hogy kezdem megunni a pénztelen pasikat?

Én nem éltem vele. 7 évig járkáltunk egymáshoz (szomszéd falu) hétvégente, néha hétközben is.

Csak az utolsó 4 hónapot éltem vele

Végül is a pénz sem minden. Vagy az is elég, ha kettőből egy jól keres. Ha két emberből kettő hajkurássza a pénzt az nem biztos, hogy mindenkinek jó. Tegyük fel igazán jól keresnél és a másik meg intézi otthon a dolgokat, fenntart egy biodinamikus gazdaságot és csupa egészséges élelmet termel amit a boltban meg sem lehet venni, karbantartja a testét és az elméjét, a tenyerén hordoz, maximálisan kielégít... az se lehet egy rossz modell.

Én megfigyeltem, hogy aki sokat keres akár vállalkozásban, akár alkalmazottként az sokat is foglalkozik a munkájával és azon kívül nem sok mindenre van ideje, meg nem is nagyon ért a dolgokhoz. Úgy vágja át az összes szerelő, építőipari szaki, szolgáltató, kereskedő ahogy nem akarja. Könnyen lehet, hogy a keresetének több mint a fele túlárazott dolgok felárára megy el. Nem rossz dolog, ha van valaki aki tudja mit, hogyan kell csinálni és kézben tartja a dolgokat.

Amúgy meg... a te életed. Keress pénzes férfiakat, a tehetetlen embereket én ki nem állhatom, nem is jönnék össze ilyennel. Nem is a pénz, inkább a felfogás, tenni akarás.

Szerintetek nem gáz hogy valaki ennyi idősen megy egyetemre? 23/f

Egyáltalán nem sokan később kezdik.

Szia!

Nem olvastam végig a válaszokat, szóval bocsánat, ha esetleg ismételném bárki véleményét.

Szerintem itt az alap probléma az összhang hiánya. Ő egy lusta ember, aki beleül a jóba, nem akar előretörni, nem akar fejlődni. Te törsz felfelé, akarod a jobbat és teszel érte.

A gond, hogy aki ilyen mentalitású, mint a párod, az az élet más területein is ilyen.

Én nő vagyok, de nem bírnám elviselni, hogy etessenek mások, akik esetleg nem a szüleim mondjuk (mert az még talán belefér), hanem a párom.

Szemétnek tűnhetek, de én biztosan olyan embert keresnék magam mellé, akivel legalább az élethez való hozzáállásunk egyezik.

Ja és teljesen igazad van a felháborodásod miatt, mélységesen egyetértek veled, nem feladatod neked eltartanod senkit sem.

# 53 vagyok :)

Nálunk pont én vagyok otthon aki besavanyodik. Na jó, egy-két alkalommal bemegyek a városba minden héten. Hellyel közzel ennyi elég is nekem.

Őszintén szólva én se tudok munkahelyeken dolgozni. Pár hét, pár hónap, néha 1-2 év és valami elkezd nem tetszeni, megsértődök valamin aztán otthagyom.

Már 8 éve nem dolgozok semmi féle munkahelyen, de érdekes módon azóta megkerestem egy ház árát, most meg már saját vállalkozásom van :)

Azt akarom csak mondani, hogy vannak akik nem bírják a munkahelyi környezetet, ettől még nem rossz emberek. Pár év kellett, hogy rájöjjek én is ilyen vagyok. A trükk annyi, hogy ezt fel és be kell ismerni és ki kell találni valami mást helyette.

Most 7 órában határoztam meg a munkaidőm, azért jut idő közben erre arra, van amikor elmegyek étterembe ebédelni, ha van kedvem edzek itthon, de alapvetően dolgozom. Többet keresek mint a párom aki bejár egy céghez dolgozni.