Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lehet elsiettük a dolgot?
A párom szeretne jövőre feleségül venni, én is nagyon vártam eddig, de most megtorpantam. Mást is szeretett volna már régebben elvenni, de persze a kapcsolatuk nem teljesedett ki. "Csiripelték a madarak" hogy kinek mit mondott és hogyan, és most velem is ugyanígy beszél (mint ha én lennék élete szerelme, de a többivel is így bánt).
Emiatt úgy érzem h inkább csak jó hogy van végre valakije, és ez én vagyok, kb mintha kést szúrtak volna belém, pedig nagyon összeillünk,hűség nem is kérdés, de ez most nagyon rosszul esik nekem, gondolkozom azon is, hogy inkább el kéne halasztani egy időre az esküvő dolgot...
RENDES VÁLASZOKAT VÁROK!!!
Mit tegyek?
(N)
Ne múlttal foglalkozz!
Ti jól megvagytok, szeretitek egymást, pont. Ha működik, már ezen lovagolni. Ha még egyszer kiderül hogy nem, legfeljebb elváltok. Egy házasság akkor szól örökre, ha ti úgy akarjátok.
Én értem, hogy zavar, hogy nem te vagy a legkülönlegesebb eddig az életében, de akinek múltja van, annál előfordulhat, hogy a korábbiakkal is ugyanolyan komolyan gondolta és ők sem csak pillanatnyi időtöltés voltak, amíg várta, hogy ti ketten megismerkedjetek.
Én is a korábbi kapcsolataimban sokszor hangoztattam és őszintén el is hittem, hogy ők lesznek az utolsók, velük fogom leélni az életem, esküvő, gyerekek, satöbbi, mert szerintem nincs értelme úgy egy párkapcsolatnak, ha ezeket nem tudod komolyan gondolni, ha nem tudod elképzelni. Mármint, persze, ha csak időt tölteni szeretnél és kalandozni, az más kérdés, de én 17 évesen is arra készültem, hogy "majd egyszer", ami nyilván nem akkor lesz, de egyszer majd férjhez megyek, gyerekeket szülök, és csak olyannal álltam össze, akivel ezt el is tudtam képzelni és őszintén komolyan tudtam gondolni- jelleméből, terveink hasonlóságából és úgy általában a kapcsolat iránti elköteleződésünkből kiindulva. Az, hogy az élet nem rózsaszín vattacukorfelhőkön úszó szivárványos Disney-mese, az egy dolog, de amikor még benne voltam ezekben a kapcsolatokban és jó volt, addig valószínűleg egy kívülálló rólam is azt mondhatta visszatekintve vagy akár most, hogy csak az esküvő meg a család a fontos, nem az, hogy kivel történik meg ez. Pedig ez a legkevésbé sem igaz. Azok közül, akikkel nem jött össze, azok közül nem véletlenül nem jutottunk el idáig a kapcsolattal, és így nem is bánkódom amiatt, hogy nem úgy alakultak a dolgok. Akivel meg igen, nos, nála kifejezetten örülök, hogy ő az, aki. Nem az a helyzet, hogy végre van valaki, akit megfogtam magamnak, és jajdejó és hurrá, mert ha nem lenne tökéletes a "posztra", akkor én válnék meg tőle- volt már rá példa. Szerintem ha egyszer elfogadod, hogy voltak előtted kapcsolatai, az azzal is jár, hogy elfogadod, nem te vagy az első szerelme és nem te vagy az első, akivel komolyan gondolhatta. Ebből még nem következik, hogy "végre van valaki, aki megmarad", mert nyilván oka van annak, hogy szeret és komolyan tervez veled, az nem csak a "valaki" jellemvonása szokott lenni általában azért...
Vigyázz ezzel a túlgondolással.
Ha képes lennél emiatt elhalasztani az esküvőt, az tudod mit jelent? Hogy nem hiszel neki. Hogy kétségbe vonod, amit mond. Kétségbe vonod az érzéseit. Én a helyében ettől nagyon megsértődnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!