Van olyan aki úgy él, hogy a párja kint dolgozik külföldön és van már gyerkőc? (És az apa időnként hazajön kis időre)

Ebben a helyzetben voltam, egy erős házasságban, kisgyerekkel (a gyermekünk is a külföldi utazások, kiküldetések előtt született, természetesen korábban is kötöttünk házasságot).

A férjem egyre több olyan munkát kapott, ahol sűrűsödtek a külföldi kiküldetések, rengeteg utazás- munkahelyet, céget is váltott (részben emiatt), sajnos az új helyeken is ezzel szembesültünk.

Több éve elváltunk, normális, nyugodt körülmények között.

Mindketten úgy gondoljuk a mai napig, hogy jelentős része volt a válásunkban, az eltávolodásunkban annak, hogy rengeteget utazott, gyakorlatilag távol élt tőlünk.

Igagz, nem 20 éves vagyok (jóval több), nekünk sajnos nem ment.

A volt férjem kollegáinak többsége is (akik hasonló munkakörben állandóan úton vannak a szakmájukból adódóan) elvált sajnos.

A hétköznapokat (gyermeknevelés, háztartásvezetés, saját munkám, karrierem, tanulás stb.) egyedül kellett megoldanom, ami nagyon nehéz, sok szervezést igénylő feladat és nyilván leterheltebb voltam, mint korábban, ketten ugyanennyi feladatra. Gyakorlatilag ilyen helyzetekben úgy működtem, mint egy egyedülálló szülő.

Éppen ezért az életminőségünkben, a napi rutinban pl. nem is volt észrevehető változás a válás után, mert már előtte rá kellett, hogy szokjak arra, hogy mindig mindent egyedül kel intézni.

Legyen az egy munkahelyi stresszesebb időszak, mellette szülői értekezlet, időben menni a gyerekért (bölcsi, ovi, iskola- ezek években mérhető kötelezettségek!), ha beteg a gyerek nem tudom kivel megosztani az időt, amíg otthon kell vele maradni, legyen az otthonunk szép, igényes, tiszta, kerüljön egészséges étel az asztalra, legyenek hétvégén legalább a gyerekkel közös programok, minőségi idő, esténként akármilyen fáradt vagyok, neki szüksége van mesére, játékra stb.

Nekem ráment erre a házasságom, sajnos a környezetemben azt tapasztaltam, hogy a hasonló helyzetben lévő házaspárok döntő többségénél (>80-85%) ugyanígy.

Akkor nem, ha:

- a nő nem dolgozik semmit vagy olyan alacsony presztízsű a munkája (pl. takarító, eladó stb.)- amit fel tud adni mert nem számít sokat a család bevételében illetve megfelelő ellentételezés a férj külföldi munkája (ilyen pároknál az ismeretségi körömben azért inkább az alá-fölé rendeltség domináns, nem a partnerség, de ez most más kérdés)

- a nő hajlandó minden karriervágyát feladva követni a férfit külföldre (és ott is kb. háztartásbeli vagy alacsonyabb presztízsű munkát vállal, mert a gyereket akkor is nevelni kell, ott aztán főleg pénzbe kerülnek az intézményi ellátások- bölcsi, ovi, iskola- főleg, ha van igény a minőségre a nevelés-oktatás terén is- nagyjából megkeresi part-time munkával az ehhez szükséges összeget)

- a férfi feladja a külföldi munkáját és hazajön, a családi költségvetés ezt megérzi- sokan ez után válnak el, mert megszoktak egy másféle életszínvonalat anyagiakban is, illetve a surlódások jobban előjönnek, amikor hosszabb idő után újra állandóan egy fedél alatt vannak