Mikor így időnként rádtör az őszinteségi roham, és mindent rázúdítasz a másikra, később megbánod?

Van, akivel nem lehet értelmesen kommunikálni.

Amikor már eléggé felgyűlt, rázúdítom és nem bánom meg. Nem én tehetek róla, hogy nem lehet vele értelmesen kommunikálni :)

Én általában kimondom azt, ami a szívemet nyomja.

Ilyen kis dolgokat nem szoktam megemlíteni, hogy szörnyen néz ki a kedvenc nadrágjában, mert ha neki tetszik, akkor viselje egészséggel.

Most egyet nagyon megbántam. Elmondtam egy pasinak az érzéseimet. És csak annyit kaptam, hogy majd gondolkozik rajta...

Aha, csak már egy hete.

Szóval néha nem jó ám az, ha túlságosan kiadjuk magunkat. Ez meg már nem az őszinteség kategória.

Na értitek...:D

Ha rámtör az őszinteségi roham, ahogy fogalmaztál, akkor általában komolyabb dolgokat zúdítok a páromra, mint a tavalyi szaloncukor. Általában azok a dolgok jönnek fel ilyenkor, amit adott szituban apróságnak, lényegtelennek tituláltunk, de mégis tüske maradt utána.

Nálam ezek a hullámok általában azért következnek be, mert piszok lassan tudom összerakni magamban a dolgokat. Pl. összeveszünk valamin, találkozunk, hogy megbeszéljük, és... hát, úgy tudnám a legjobban kifejezni, hogy hiányérzetem marad. Beszélünk, persze, de én nem tudom igazán kifejezni magam, nem tudom elmondani, mi bánt, és csak azt akarom, hogy legyünk túl rajta végre és béküljünk ki.

Aztán még sokáig rágom magam a dolgon, és utána jön egy ilyen őszinteségi roham, miután összeálltak a gondolataim. (Ez általában jóval később van azért.)

Még soha nem bántam meg semmit, amit ilyenkor mondtam, legfeljebb a stíluson finomítanék, ha lehetne.