Szimplán kedves, vagy többet akar?

Az egyik kollégámról lenne szó, sajnos fogalmam sincs, mi járhat a fejében. Alapvetően mindenkivel kedves, nyitott ember, de nem az a tipikus minden lében kanál, annál kicsit visszafogottabban barátkozik, nem erőlteti másra a társaságát. Egy éve dolgozunk együtt, eddig ritkán beszélgettünk, akkoriban volt párja, tavasszal ért véget a kapcsolatuk. Most ősszel úgy alakult, hogy egy ideig többet dolgoztunk együtt és már-már hobbit űztünk a munkából. (Ezt úgy értem, hogy előrántottunk egy projektet és bent maradtunk szabadidőnkben is molyolni rajta.) Kicsivel utána ennek ürügyén hajnalig beszélgettünk és mászkáltunk az utcákon, ami már lelkizésbe csapott át, túl sok dologban egyetértettünk, azonos véleményen voltunk, én nem annyira, de ő megnyílt nekem eléggé, sokat mesélt a családjáról és a magánéletéről, de mindig ahhoz kanyarodott vissza, hogy tervezhetnénk így projektet, mert a szavaival élve "tiszta lökött karrieristák vagyunk mindketten, akik még egy pohár fröccs fölött is szakmai dolgokról folytatnak vitát és ennek tetejében még élvezik is".:D Azóta pedig vagy személyesen, vagy facebookon, de minden nap órákat beszélünk, gyakran egyszerre mondjuk ki ugyanazt, meg ilyen filmbe illő kis marhaságok. Nekem nagyon szimpatikus, viszont nem szeretném félreérteni őt, ilyen sokat nem foglalkozik más női kollégákkal, viszont semmi egyértelmű közeledést nem vettem észre. Puszival köszönünk el néha, de általában még négyszemközt sem nagyon erőltetjük a fizikai érintkezést(nem kerül, de nem is liheg a nyakamban), bár csak három olyan eset volt, hogy munkahelyen kívül találkoztunk. Csípkelődik, kedves, közvetlen, voltak már neki őszinte ömlengései dolgokról, keresi a társaságom a munkahelyen is, de nekem nem volt még egyértelmű, hogy úgy tekintene rám, mint nőre. Szerintetek ő hogy áll hozzá ehhez? Vagy tényleg ennyire naiv/vak vagyok, hogy csak én nem látok ebbe semmi konkrétat? :D

Én 23 vagyok, ő 27 egyébként.:)