Egy elég bonyolult érzés lappang mostanában a szívemben. Mit tegyek ellene?

Saját tapasztalatomból kiindulva mindenkinek van egy valaki az életében, akit teljesen soha nem fog tudni kitörölni. És ez normális! Nem is kell. Az emléke viszont halványulni fog.

Sajnos én elég türelmetlen típus vagyok, és majd megőrültem az elmúlt 4 évben, hogy nem tudtam elfelejteni az első barátomat. Hiába voltam "jól" a későbbi barátaimmal, Ő folyton ott lebegett a háttérben. Ha véletlenül összefutottunk a városban, mindig megdobbant a szívem, és hogy őszinte legyek, reménykedtem is, hogy egyszer újra együtt leszünk.

Aztán jött valaki egészen más. Szerelmes lettem, úgy igazán, 3 év után! El sem hittem. A kapcsolat szuperül működik, és borzasztóan boldog vagyok.

Majdnem egy éve vagyunk együtt a mostani barátommal, költözünk össze. Nagyon filmbeillő jelenet volt, amikor megtaláltam a régi naplómat, amit 15 évesen írtam. Hosszasan ecseteltem, hogyan történt az első csókom azzal a bizonyos első baráttal. És csak mosolyogtam rajta. Tudom, hogy van barátnője, találkoztam is vele, és nyugtat a tudat, hogy boldog...

Szóval... IDŐ. És jönni is fog valaki, aki nagyon más lesz. Addig is, érezzétek jól magatokat!:)

22/L